Elmentem már aludni, de nem tudok. Nem, amig meg nem köszönök itt valamit valakinek.

Beszélgettem egy kedves és okos növel ma este. És – bár nem volt hosszú beszélgetés – de olyan okos dolgokat mondott nekem, hogy a hetek óta bennem zavargó vihart elsöpörte. És ezért mérhetetlenül hálás vagyok neki és köszönöm 🙂

A BDSM-röl és az életünkröl beszélgettünk, arról, hogy kinek mit jelent a BDSM. És pár perc alatt kiderült, hogy amit mind a ketten normális életformának tartunk – hogy a férfi és a nöi szerepek a konzervativ minta szerint legyenek meghatározva – az nem BDSM (bár manapság akár már nevezhetjük annak is), hanem régesrégi társadalmi érték, amiröl sajnos mostanában elfeledkeztek az emberek a qwa nagy emancipációban. És amely már azelött létezett jóval, hogy valaki kitalálta és összerakta azt a négy betüs mozaikszót, a BDSM-et.

Mert az 1800-as években (amikor nagyon szerettem volna élni) az asszony asszony volt, a férfi meg férfi. És nem voltak felcserélödve és összekeveredve a szerepek. Éppen ezért mindenki tudta, hogy hol a helye a világban. Volt egy biztonságos rend. Amihez tudta magát tartani az ember. Amikor megvolt a nönek az a biztonsága, hogy az asszonynak otthon van a helye. És az a dolga, hogy a családi tüzhely melegére vigyázzon. És nem forditva.

Meg voltam kicsit zakkanva mostanság. Ugy éreztem, hogy megrendült a bizalmam, a hitem az egész BDSM-es „szarakodásban.” Mert mostanában annak tartottam. De az az asszony pár mondattal átvágta a bennem lévö gordiuszi csomót.

Hát ne nevezzük ezt a kapcsolatot BDSM-nek. Mert sokkal régebbi erkölcsi normák alapjain nyugszik, mint ahogy ezt a betüszót kitalálták. Nevezzük csak egyszerüen normális férfi-nö kapcsolatnak. Amilyennek mindnek lennie kellene, hogy a világ ujra normálisan müködjék. Amelyben a férfi a család feje és nem forditva. Amelyben a férfi hozza a döntések nagyját, de úgy, hogy tiszteletben tartja a nö és az egész család igényeit. Amelyben a férfi és a nö kölcsönösen tisztelik egymást. Anélkül, hogy nap mint nap hatalmi harcot vivnának. Egymás ellen. És amivel elfecsérelnék azt az eröt, amit inkább egymásnak kéne adni, hogy szeretetükben egymást erösitsék. És az értelmetlen, egymás elleni küzdelemben ne gyengitsék egymást nap mint nap. És a közös erövel inkább az élet nehézségeivel küzdjenek vállvetve. Egy olyan kapcsolat, amelyben a nö nem jár el szórakozni rendszeresen egyedül. Mert nem az a dolga. Mégha dolgozik is (mert a mai gazdasági helyzet ezt sajnos szinte mindenkitöl megkivánja, söt kikényszeriti), akkor is a legfontosabb feladata az legyen, hogy az otthon melegét örizze. És ne akarjon férfiként viselkedni a mindennapokban. Mert nem az.

Olyan kapcsolat legyen ez, ahol tényleg kölcsönösen tisztelik egymást. És ahol a férfi nem akarja földbe döngölni a nöt, mert a nö is erös, hanem tiszteli a nö erejét is. Mert a nö ereje által ö is erösebb lesz. És amiben nem akar a nöböl a mindennapokban akarat nélküli bábot csinálni. Mert az már nem érték az igazi férfi számára. És olyan kapcsolat ez, ahol a kettejük ereje összeadódik, söt exponenciálisan erösiti egymást. Amiben a nö büszke a férfi eszére, tapasztalatára, világlátására, elveire, amivel útmutatást ad a nönek az életben. És ahol a nö úgy alárendelt a kapcsolatban, hogy nincs nap mint nap aljasul és mocskosul, emberhez nem méltóan megalázva. Hanem ahol alázatos a saját felvállalása okán. Mert a férfi megérdemli ezt az alázatot. És a nö pedig megérdemli a férfitól a tiszteletet ezért az önkéntes alázatért. És egyik sem él vissza a másiktól kapott érzelmi ajándékokkal. Nem dobja sárba, nem tapossa el. Sem az érzelmeket, sem egymást. Mert a kapcsolat nemcsak szerelemmel, szeretettel jár, hanem kölcsönös megbecsüléssel és tisztelettel is. Mert mind a ketten tudják, hogy egymás nélkül csak félemberek. Csak együtt válnak egy harmonikus egésszé. Ami az egész élet alapja kell, hogy legyen.

És mindezek mellett az ágyban lehet a férfi egy „mocskos, szemét, huncut szadista dög”, ha ezt mindketten élvezik 😉

Mert az ilyen férfiak nagyon jók tudnak lenni az ágyban 🙂

Szeretlek, Drága. Minden porcikádat, minden gondolatodat imádom. Azt is, amikor beszélgetünk, amikor vitatkozunk, amikor Beléd kötök, amikor gúnyolódsz velem és amikor elnézöen mosolyogsz, ha látod, hogy nagyon rossz passzban vagyok és csak annyit mondasz, hogy: „Majd kialszod holnapra, Drága.” Szeretem a türelmedet, szeretem az erödet, mind a fizikait, mind a lelkit egyaránt. Szeretem Benned, hogy tiszteled bennem az embert, örülsz, hogy élvezem a munkámat, (amely néha jelentös szellemi kihivással jár). Szeretem Benned, hogy hagyod, hogy gondolkodjak. És nem akarod tölem elvenni a gondolkodás élvezetét és bólogató buggyant libát csinálni belölem.

Szeretlek, mikor ébren vagy és látom azt a huncut szemed, csibészes mosolyod, amibe újra és újra beleszeretek. Szeretlek, amikor alszol és olyan idösnek látszol, hogy megértem azt, miért éppen egy nálan jóval fiatalabb férfiban találtam meg az életem biztonságát. Szeretem azt, mikor alvás közben hozzám bújsz és úgy nyüsszögsz, mint egy kisfiú (olyan édes vagy ilyenkor, hogy legszivesebben megzabálnálak). Szóval mindenedet szeretem.

Azt is, amikor az ágyban egy szemét mocsok szadista dög vagy, mindkettönk gyönyörüségére Ahol viszont mindenben, mindenhogy uralkodhatsz rajtam kedved szerint.

Mert olyan jó nekem, hogy végre van egy Férfi, akinek a saját ribanca, szopós kurvája lehetek 😀 Ráadásul ugy, hogy minden tisztességem megmarad 🙂