A ruhákat már akkor este elpakolta, ahogy hazaérkezett. Már csak a kis utazótáska maradt kinn. Benne néhány papír, zselés tollas rajzokkal. Egy kislánytól kapta. Színesek, szinte csillognak. Emlékszik a készülésükre. „Ezt neked rajzoltam.” „Ezt is. Meg ezt is.” Gyűltek a rajzok.

„Tudod, miért rajzolok mindig lepkét? Mert az mind én vagyok.”

Bemegy a szobába, hogy rendet tegyen. El kell tenni a rajzokat. Kinyitja a táska cipzárját. S csak egészen kicsit csodálkozik azon, hogy színes lepkékkel lesz körülötte tele a világ.