Máshogy-gondolkodás
Máshogy-gondolkodás
Azzal, hogy felvállamom, élvezem az SM szexet, máshogy-gondolkodónak számitok a vanillák között.
Azzal, hogy szexuális izlésem elfogadása ellenére mégis az a véleményem, hogy a BDSM perverzió, máshogy-gondolkodónak számitok a Pixin.
Okoz bennem bármi problémát, hogy mindenhol „kilógok a sorból”?
Nem.
A máshogy-gondolkodásom soha nem okozott gondot számomra.
Inkább élvezem.
Én is úgy tartom, hogy a vélemény szabad. Általában szokott is érdekelni.
De most nem az általában van : ) Nem mindig a mások véleménye szükséges ahhoz, hogy jól vagy rosszul érezzem magam a bőrömben. Elég ahhoz a sajátomé néha.
Fake?
Sokat gondolkoztam már a magam fake-ségéről, vagy nem-fake-ségéről. Asszem, hogy írtam is erről már itt blogot … Vagy nem itt? Vagy csak akartam? No ez az átka, hogy maximum pár nap után törölgetni szoktam a blogjaimat …
Most olvastam a száznegyven valahány nickes barátunkról szóló blogot. És Silk hozzászólását:
„Igaz, tényleg egy színfolt…amíg férfiként szórakozik, addig általában nem is zavar.
Most viszont nem irigylem azokat a sub férfiakat, akik valaminek a reményében ismerkedésbe kezdenek vele. A legtöbben nem olvasnak blogokat, hogy felismerjék a stílusáról..
Mint ahogy nyilván, ha keresnék, én sem örülnék annak, ha kiderülne arról a domináns férfiről, akivel ismerkedek, hogy nő…csak éppen inkognitóban közvéleményt kutat.”
No ez megint csak elgondolkoztatott … Mert azt érzem, hogy igaza van. Persze én jelenleg önmagamra gondolok … mint olyan felhasználóra, aki már többször váltott itt nicket. És még orientációt is. (Pasi regem sosem volt).
Miben is különbözök én akkor az említett úrtól??? Nem kellemes ezt megválaszolnom magamnak. Mert én hiába tudom, hogy itt soha nem kerestem senkit, nem is fogok. De amikor megpróbáltam MissDaisyként a domina létet – hiába nem kerestem – mégis sok szub férfiban csalfa reményt kelthettem, hogy mégis … Most kissé szégyenlem magam érte. Még úgy is, hogy akkor sem kerestem. És nem igértem senkinek semmit.
Mennyivel vagyok én korrektebb az említett úrnál? Saját véleményem szerint nem sokkal. Mert – szándékom ellenére – mégis megtéveszthettem itt az embereket …
Jót tett most nekem az a hozzászólás.
————–
Nem, nem fogom megváltoztatni a nickem, hamut szórva a fejemre a régire. Tetszik ez a mostani.
De azért azt le kell írnom, hogy ki voltam.
a Varnyu
————–
PS: de azért az adatlapomra tettem egy kiegészítést
A VERS
Évekig imádta azt a verset … Szabó Lőrinc Semmiért egészen …
Mint az imát a hithű ember, úgy olvasta. Közben néha kicsordult a könny a szeméből. Mert ugyanazt érezte. Ami abban a versben le van írva … Mintha ő lenne az a nő … mintha neki mondanák.
A VERS. Így nagybetűvel. A legtöbb szub legkedvesebb verse. És persze nagyon sok dom is kedveli.
valaha
valaha szerettem volna megérteni, hogy miért kezdett izgatni a BDSM
valaha szerettem volna megérteni, mi is a BDSM
valaha szerettem volna megmagyarázni, miért nem tartom perverziónak
valaha szerettem volna az én igazamról meggyőzni a világot
valaha szerettem volna CSAK élvezni, és elsöpörni mellőle a hétköznapok minden baját
valaha naív voltam
valaha azt hittem, hogy le lehet választani a BDSM-et a hétköznapokról
valaha ostoba voltam
még most sem vagyok okos
de már nincsenek túlzott vágyaim
már csak élni szeretnék
és élvezni minden napot
különösebb filozofálgatás nélkül
: )
(2014.05.27.)
” …a domod … „
Még a kifejezés is irritál. Már.
Vajon kell-e nekem még az életben valaha a BDSM?
Fogalmazzuk át a kérdést. Mi nem kell belőle?
Hát szub férfi az nem. De dom sem. Nincs szükségem domra. Se uramra. Se mesterre. Bármilyen jellegű is egy partnerkapcsolat, kizárólag úgy tudom elképzelni, hogy mellérendelt viszonyban vagyunk. Sem én, sem a másik fél nem próbál meg a partnere fölött uralkodni.
Azaz nem kell nekem a BDSM-ből a dominancia és a szubmisszivitás.
Mi marad? Marad egyáltalán valami?
Igen. Jó kis light-os SM szex. Amiben én bottom vagyok, a másik fél meg top. Mindketten saját döntési körrel, saját felelősséggel, felnőtt emberként. És nem utolsó sorban szerepünkben mindketten megbízhatóak vagyunk.
Nem kell kilépő szó, hisz egyikünknek sem érdeke, hogy tönkremenjen a játék és elveszítsen egy jó partnert. Nem kell kilépő szó, hisz a másik figyel rám, de arra is számíthat, hogy én is figyelek és vigyázok magamra. És ezzel rá is. Azaz azt a bizonyos 5 százalék józanságot a legmámorosabb agyammal is meg tudom tartani. Mert közös a felelősség. Nem egyiké és nem másiké.
Top és bottom. Mint régen. Amikor kezdtem. Az nagyon jó volt. Nagyon élveztem.
Akkor hibáztam, amikor engedtem, hogy a dominancia és a szubmisszivitás eluralkodjék fölöttem.
Azaz akkor, amikor megismertem a négy betű jelentését … És úgy gondoltam, hogy csakis így lehet teljes …
Szép nagy kerek tanulság. Nekem.