Értem én, hogy miért botlott meg újra. Hogyne érteném. Csak nem értek egyet vele. Persze ezt meg is mondtam neki ma. Túl vagyunk a „Szereted te a gyerekedet?” „Nagyon.” „Akkor miért akarsz neki újabb félelmet okozni?” beszélgetésen is. Volt már talán száz is …

Megkopott fonál, szakadóban lévő cérna, foltozhatatlan, lyukas ruhák, oszladozó régi kapcsolatok.

Megkérdeztem, amire megkért. Felhívtam, elmondtam. Három perc. „Szeretsz te még engem?” „Mint embert, persze hogy szeretlek.” „Mint embert. Értem. Köszönöm. Szia.” „Szia.”

Megkopott fonál. A varrást már semmi nem tartja.