Három üveg, három pohár, egy pénz I.

Az asztalon előtte három üveg. Teli, bontatlan. Egy whiskey, egy vodka és egy üveg házi vegyes.

Előttük három pohár. És egy pénz. Itt a piros, hol a pirost játszik önmagával.
Vajon hogy csinálja??
Vajon hogy? Tisztességesen játsszon, vagy higgyen a szemének? Mert a poharak üvegek, tiszták, mint a víz, átlátszóak. Ha akarja, látja, hogy melyik alá rejtődött el az a fránya pénz.

Legyünk tisztességesek, még utoljára, dönti el magában. Aztán már úgyis mindegy lesz.

Megkeveri a poharakat, gyorsan csúsznak az asztal lapján, szemmel alig követhetően. Ki fogja-e találni, hogy melyik alá rejtette el önmaga elől?

Nyert. Csalás nélkül. Kezébe veszi a megkopott régi fémpénzt, nézegeti. És dönt. Ha fej, akkor élet, ha írás, akkor halál.

Majd feldobja.

Miért?

– Te az vagy?
– Voltam, kedves. Múlt időben : )
– Miért váltottál?
– Mert már az az ember nem létezik bennem, aki az volt. És aki azt gondolta, hogy a BDSM minimum a világ közepe. És hogy a BDSM teljesen normális dolog : )
Én már tudom, hogy nem az. Perverzió, akárhonnan nézzük. És akárhogy akarjuk bizonygatni a világnak, hogy nem az : ) De bizony az.
És mivel könnyen függőséget okoz, kizárólag ésszel szabad játszani, ha az ember mégis élvezi a szadomazochizmust : )

A kémia vége

A valaha-volt-O valamelyik nap azon gondolkozott, hogy ha találkozta Stephennel a valóságban, vajon vonzónak találná-e még. Férfiként.

Működne-e még az a bizonyos kémia …

Nem. Mert O bőrét jeges borzongás hatotta át a fantázia hatására. Egy ujjal sem érhetne hozzá – gondolta magában. A kémiának is vége lesz egyszer.

Aztán majd meglátjuk

„Csak erre kellenék?”

Az a blog a szub vagy ingyenkurváról …

Olvasom már tegnap óta. Sajnálom, de nem sajnálkozok rajta. Az az ember, akivel talán a legtöbbet ‘beszélgettem’ az évek során …

Az jár a fejemben, hogy lehetne bármi segítséget adni … Sehogy. Bár nem bánnám, ha csak egy percre is, de meg tudnám mutatni neki a lelkemben lévő „reménytelenséget”. Ami bármilyen partnerkereső portálon bennem van.

Idézőjelbe tettem, mert nem valódi reménytelenség az. De éppen most nincs rá jobb szó az agyamban. Inkább a „nem várok semmit, nem várok senkit, nem várok semmire” fejezi ki jobban, de hát persze ez sem az igazi …

Tegnap este úgy fogalmaztam a cseten itt, hogy miért nincs egy kategória körülbelül azzal a címmel: Társasági életet akarok élni, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. És ennek a kategóriának nem kellene bejelölni, hogy kit és mit keres. Kategória hiányában vagyok bizonytalan, noha egyáltalán nem az vagyok. És az adatlapomon ott van, hogy leginkább mit és kit keresnék. Ha keresnék.

Megmutatni a bennem lévő „reménytelenséget” … azt az állapotot, ahogy mindig is itt voltam. Megmutatni azt, hogy a „nem-várok-semmit” nekem azt jelenti: nem várok, nem keresek, de figyelek. Főleg arra, hogy kik akarnak engem megtalálni. És miért.

Sokan bepróbálkoztak már az ‘ingyen numera’ és a ‘nédd mán, ez is biztos egy baszatlan picsa, ennél könnyű dolgom lesz’ véleményeik miatt. Jókat mosolyogtam a próbálkozásaikon. Elég könnyen ki lehet szűrni. Bár az is lehet, hogy gyakorlat is kell hozzá. Hát nekem van pár évnyi.

Ez a „reménytelenség” tele van bennem mosollyal. És várakozással … Olyan emberekre várok, akikkel értelmesen lehet kommunikálni. Nem a BDSM-ről. Hanem úgy általában. Az elején.

Aztán majd meglátjuk : )

PS: végigolvastam, hogy érthető-e legalábbis egy kicsit, amit írtam. Nem vagyok biztos benne. A szavak néha elégtelenek. És még az is lehet, hogy félreértettem valamit. És csak irkálom itt a hülyeségeimet.

Mit is játszanék Veled?

Mit is játszanék Veled, ha nem az lennék, ami?

Leginkább tanárnéni-diákosat. Mert úgy könyörögsz azért a fenekelésért, mint egy a múltból előfutó kisgyerek. Akinek soha nem verték el tisztességesen a hátsóját … Miért, miért nem, nem tudom. Talán jó gyerek voltál? Még az is lehet.

Bár remélem, hogy nem. Mert akkor meg azért fogsz kapni. Milyen dolog már, hogy egy kölyök semmi olyat nem tett – nem mert??? gyáva voltál??? – , amiért egyszer istenesen elpicsázza valaki.

Hát akkor itt az ideje, kisbarátom. Tudod, ha van kalapja, azért, ha nincs kalapja, azért. De most NEM fogod megúszni, te mihaszna kölyök!!!

Gyere ide!! Azt mondtam, hogy azonnal gyere ide, mert még jobban megjárod, ha nem engedelmeskedsz!! Én nem viccelek, meglátod. És meg fogja látni a segged is, amikor napokig nem tudsz majd rajta ülni rendesen, legfeljebb csak sziszegve és fogadat vicsorítva és közben azt fogod kivánni, hogy bár sosem kívántál volna ilyet …

Hozd ide a nádpálcámat!! Nem azt, szemtelen kölyök, hanem a vastagabbat!!! A legvastagabbat!! Hallod??? És ugorj és gyors legyél!!!

Húzd le a nadrágot. A gatyátad is. Semmi hangulatom még arra a kedvezésre sem, hogy legalább a ruha csillapítson majd valamit az ütések erején.

Ott az a szék. Állj vele szemben, támaszkodj a támlájára. Így épp a kezem és a pálcám ügyébe fog esni a feneked.

No mesélj csak a Néninek. Mi volt az, ami rosszat csináltál??? Igen? Az? És még az is? Ne szipogj. A felelősséget vállani kell, kisbarátom. És még azok is?? Hát szép, mondhatom!!!

Ez ötven pálca. És köszönd meg előre, hogy nem több. És köszönd meg minden ütés után, és mondd, bocsánat, Asszonyom, soha többé nem leszek rossz.

Nem kell számolnod, azt majd én … Tíz után már úgysem lesz annyi erőd, hogy pontosan számolj. Én meg nem akarom még jobban tetézni a büntetésed. Mert a büntetésnek célja és mértéke van. Hogy hatékony legyen. De a cél nem a szarrá verés.

Egy … kettő …

————-

És így folytatódott egészen ötvenig. A nő épp annyi erőt vitt az ütésekbe, hogy fájjon, keményen fájjon, de nem adta bele a saját indulatát. A nevelés az nevelés. De nem céltalan agresszió. Hogy ez kicsit poroszos módszer? Nos, van, akinek csak ez használ.

A kisfiú kibírta. Utána sajgó, véresen csíkozott üleppel nézett maga elé … és a fájdalom ködén át meglátta a jövőt, azt a középkorú férfit, aki most van és már megnyugodva és elégedetten néz a világba.

Hazamehet.

(2014.05.15.)

————–

Szeretettel és tisztelettel DömDöDömnek : )

Menj a fenébe, Saint-Exupéry

Fake vagy nem fake?

Önmagán gondolkozik éppen. A nevek, a törlések soknak ezt sugallhatják. Nem érdekli. Az érdekli, hogy önmaga mit gondol önmagáról.

Mit keres itt?

Két törléssel ezelőtt azt mondta, elég, vége, sohasem. Aztán meglátott kinnről egy mondatot. És visszajött. Csak azért az egyért.

S nemsoká újra menekült. Épp attól az egytől. Mert vele kapcsolatban is belefészkelt a gyanú a lelkébe a kérdéssel: Fake vagy nem fake?

Hiányzik neki még további sérülés? Hiányzik neki már bármi érzelem?

Ó, Saint-Exupéry, menj a fenébe a rózsáddal meg a rókáddal együtt, Kis hercegestől … Miért volt abban a könyvben annyira igazad???