Milyen sokáig rossz volt megint a látásom
Olyan ez a blog, mint egy eszement hullámvasút. Fel-le, le-fel, lényegében szinte napi bontásban. A mosoly keveredik a könnyekkel, a zokogás a nevetéssel. Alig van átmenet.
Meg kell állapitsam, hogy rengeteg mindenki élősködött az én lelkemből. És nem töltöttek vissza. Vagy nem eleget. Magyarán szivták a véremet.
Egy kivétel van, BogárEmber. Aki legalább annyit adott, mint én adtam neki. Korrekt világ volt az vele.
Ma éjjel döbbentem rá, hogy a béka ugyanúgy az én energiámból élősködik, mint a többiek. Az esti online beszélgetések, amikor szinte mindig addig mondja a magáét, addig okoskodik, hogy végül kihoz a sodromból. Pedig tudja… Én indulatba jövök, ő meg szépen dagonyázik az indulat miatt elvesztett energiámban. Aki indulatos, annak már nincs igaza még akkor sem, ha igaza van.
Hogy eljön és akkor néha egy kicsit visszatölt? Hát az a minimum, kérem szépen. Mert nem tud annyit visszadni, mint amennyit a közti időkben kivesz belőlem. Hogy felnőttként már tudnom kellene védekezni a negativ hatások ellen? Volt képe ezt mondani? Volt. Jó nagy. De ez az ő taktikája a nőkkel.
Sosem felejtem el az elején a Pixin … amikor egy domina levélben megkérdezte, hogy ismerem-e ezt a pasit, én mondtam, hogy csak kommentelt a blogomban, és kérdeztem, hogy miért. Mire a válasz az volt, hogy annyira feldühitette az okoskodásával, meg a szivózásával, hogy épp most tiltotta le. És persze arra is emlékszem, – szerintem már halvány lila gőze sincs, hogy valaha az első napon elmesélte … és milyen büszkén … hogy mennyi nő tiltotta már, mert felbosszantotta őket, de ő meg csak nevetett rajtuk … kis parazita, ebből szerez örömet … – amikor Yvett megszopatta. És kínjában blogot irt, még egy másik nicken, amiben nyilvánosan bizonygatta mindenféle ártatlanságát, még a telefonszámát is kiirta , hogy bárki felhivhatja, aki azt gondolja róla, hogy egy fake. A fél Pixi azon a blogon csámcsogott.
Engem többet nem fog felbosszantani, aztán meg sutyiban röhögni rajtam. Épp olyan vérszivó, mint az ex élettársam volt. És az senkinek nem dicséret, ha valakit vele hozok párhuzamba. Menjen másfelé Isten áldásával. Boritson ki másokat, nevessen másokon.
Van pár sérülékenységem. És ez is ráérzett valamelyikre. Nekem meg persze az ilyenek évekig lehetnek a vakfoltomban. Hát most már nem ott van.
BogárEmber már nincs az életemben, de az is segitett, hogy most olvasom a vele való régi beszélgetéseket. Épp olyan hatása van rám, mintha Lin-csit olvasnám. Szerencsére.
Mi mindenre jó ez a blog … nemcsak az irás, hanem az időnkénti átolvasás is.
Tudom, hogy ott van a kép. Az egyoldalú-kétoldalú kirakó képe. Csak meg kell kicsit billentenem és már látni is fogom.
Azaz változtatni kell a látásmódomon.