Álmok 21-es karikával
Mocskos álmok … 21-es karikával. Sokszor álmodott már erotikus dolgokról … De arról még soha, hogy megbilincselt kezével tehetetlenül vergődve megerőszakolják … Durva mozdulattal kezek szétfeszitették a combját … az ujjak belemartak keményen … melle, öle kiszolgáltatva … a kezek most nem simogattak. A gyertyafény most nem romantika … viaszcseppek mindenütt … csipeszek a titkos, legérzékenyebb helyeken. Domináns? Szadista? Abban a percben eldönthetetlen volt a nő számára. De hát nem is neki kellett döntenie semmiben. A kemény kéz minden választásától megfosztotta. Hangos jajszó, majd néma sírás, a könnyek, mint megannyi gyöngyszem. Fájt szinte minden.
Vajon miért nem gondolt arra közben, hogy mikor lesz vége? Miért adta fel oly hamar a vergődést a bilincs szoritásában? És miért engedte egyáltalán, hogy az a hideg fém a csuklójára kerüljön? Akkor még lett volna visszaút … de utána már nem, ezt előre tudta jól. Most kimondja magában azt az egy szót, mely magyarázat mindenre: bizalom. „Tégy velem bármit, mit jónak látsz, mit élvezel, ami csak kedvedre való.” – ez járt a fejében. Igen, sok minden fájt. De élvezett. Mindent. Micsoda „mocskos” álmok …