Mondta Seneca állitólag
Mit? Azt, hogy hallgattassék meg a másik fél is.
No akkor hallgattassék.
Szó szerint. Lassan a végén járok egy videónak. (Most megnéztem. Sajnos, nem a végén, mert még van belőle húsz perc.) De ha elkezdtem, már befejezem.
Egy horoszkópos, aki idősebb nálam, a felesége, aki gyerekem-korú. Van köztük cirka harminc év. Ő dóguk …
A horoszkópos ember löki a rizsát már fél órája, olyan beszédigénnyel, ami sokkol. Mert kezdek félni, hogy nem vesz levegőt és megfúlik.
Most érveljek azzal, hogy nem hiszek a részletes horoszkópokban? Nem, mert az az én teljesen szubjektiv véleményem, bár akár hihetnék is, ha érdekel a parapszihológia. De nem hiszek. Nem hiszem, hogy az ember életét, sorsát, tulajdonságait az az óra és perc, földrajzi hely határozná meg, amikor és ahol megszületett. No meg persze a csillagok, bolygók, egyéb égi jószágok állása. Azt még talán elképzelhetőnek tartom, hogy hasonló évszakban születettek között lehet valami hasonlóság, de csak ennyi.
Ez a horoszkópos ember meg arról beszélt, hogy ő a képletből ki tudja olvasni, hogy valaki nem szokvány szexualitással rendelkezik, illetve hogy a saját neméhez vonzódik.
Itt kiolvadt a biztositékom.
Mit is mondott még? Hogyha valaki a depressziójára, szomorúságára azt használja gyógyírként, hogy blogot ir, az „törvénytelen”, azaz az egyetemes törvények ellen való (sajnos nem fejti ki, hogy ezek mik … megint hülye maradok), arra már nem is tudok mit mondani. Mert mit kéne tennie? Félrelökni a pennát és keresni a kötelet?
Az ember és az asszony. Egymás mellett ülnek. Az ember egyenesen néz a kamerába, az asszony leginkább lesütött szemmel ül mellette. Néha az ember biztatja, hogy mondjad. Néha elkezdi mondani, aztán elakad, s már újra az ember hangja veszi át a teret.
Az ember és az asszony, egy olyan világból, ahol a sör nem ital, az asszony nem ember, a medve nem játék.
Konklúzió: nem birok én semmilyen szélsőséget.
Pedig nem is erről akartam ma irni, hanem doktor Vikramról. Na majd holnap.