ne akarj nekem adni
nagyon régóta az az érzésem, hogy te vért izzadva keresed, hogy mit adhatnál nekem cserébe mindazért, amit az évek alatt kaptál tőlem.
hidd el, hogy nem várok semmit. se érzelmet, se szerelmet, még szexuális örömet sem. felnőtt életemben mindig csak adtam a férfiaknak, két kézzel bőségesen, nem számolva, hogy mit kapok cserébe vagy kapok-e egyáltalán valamit.
ez nem változott bennem. ez nem panasz, nem keserűség, mindössze tény. ezt szoktam meg, ebben éltem. a szexben és a bdsmben nem számít a saját örömem. a másik félé fontos, nem az enyém. és még altruista sem vagyok. egyszerűen ez vagyok én.
ne keress semmit. nem várok viszonzást. és nem is kérek. megszoktam, hogy nincs. de ez így nem teljesen igaz, mert nekem az adás jelenti az örömet. nem használsz ki, ha csak a te élvezeted fontos neked.
teljesen mindegy, hogy a Ds melyik oldalán állok. számomra az adás, a másik fél öröme a lényeg.
ez a tulajdonságom csak a szexben és a bdsmben érvényes, az élet semmi más területén nem. mert máshol nem tűröm, hogy kihasználjanak. még a hozzám legközelebb állóknak sem. velük is szeretem a „tiszta üzleteket”. ha én adok, várok is valamit. nem anyagiakban, hanem akár figyelemben, érzelmekben. tőlük mindent megkapok, amire ilyen téren szükségem van.
ez a magyarázata, hogy a férfiaktól semmi ilyen dologra nincs szükségem. nem akarok érzelmileg függeni tőlük. meg semmilyen szinten sem.
ne akarj nekem adni.
mert úgysem fogadom el.
PS: az adás a legnagyobb hatalom a másik felett. mert Én döntöm el, hogy mit és mikor adok, vagy adok-e egyáltalán. ez az Én dominanciám. ezt élvezem.