neki még … a megbocsáthatatlant is megbocsájtottam volna … amit szombat este tett … a hülye fejemmel. sőt … még a gyerekem is. csak annyit kellett volna mondania, hogy “elnézést már, te hülye barom, elvesztettem a fejem.” ennyi is elég lett volna.

bocsánatot kérni nem nagyon tud.

ugyan, hogy tudna az bocsánatot kérni, aki verbálisan úgy állitja be magát, mint aki szinte tévedhetetlen. és a többi emberhez képest szinte hibátlan.

amikor ideköltözött, egy ideig msn-eztem a volt feleségével. ő azt mondta róla, hogy a normális emberből, aki régen volt, a vége felé egy olyan személyiség lett, akire csak egy dolgot tud mondani (még akkor is, ha a gyerekeinek az apja) , hogy valahogy gonosznak tűnt …

8 évig élt vele. fel kellett volna ismernem, hogy ez nemcsak a szokásos ex szapulása … mert amúgy az a nő nemsok rosszat mondott róla …