Nincs valakinek fél kiló kölcsön belőle?
Nincs valakinek fél kiló kölcsön belőle?
Mire jó az éjszaka? Például meg lehet mutatni egy képet. És közben elcsodálkozni rajta, hogy egyszer valahol valaki lefotózta azt, amit ma este itt és most érzek. Szeretem és fáj és üvöltök a fájdalomtól, de azt is csak egy lepel mögül, hogy ne lássák, ne hallják.
Mire jó az éjszaka? Megvitatni, hogy meddig tart. És közölni, hogy (ma) többet nem mondom el. És lehülyeműszakizni a másikat, amikor figyelmeztet, hogy még 22 óra hátra van a napból. És megmondani, hogy addig tart a nap, amíg le nem fekszünk. És visszakapni, hogy ez elég kétértelmű volt.
Mire jó az éjszaka? Meglátni egy emailt, ami arra figyelmeztet, hogy rövidesen leég a gyertya, amit gyújtottam. És gyújtani egyet. Egy újabbat. Egy fehéret. Azt a bizonyos fehéret … „Tudod, Bob …” … Ennyi csak a szövege mindig.
Mire jó még az éjszaka? Megbeszélni, hogy mégis csak jobb az Opera, mint a Chrome. Mert egy böngésző nekem itt ne önkényeskedjen. Majd én megmondom, mit csináljon. És tegye első szóra. És ne vinnyogjon, hogy tényleg? , biztos ezt akarod? Ezt, ba@d meg. És hogy az IE a másik idióta töketlenkedő barom, az is vinnyog.
Mire jó az éjszaka? Félig vakon a könnyektől tapogatózni a következő papirzsebkendő után, közben hátradőlni a székben, orrfújás és szemtörlés után felnézni a konyhaszekrény tetejére, ahonnan kinyúlik két szürke láb, más semmi. És elgondolkozni azon, hogy ez a macska tud élni. Én kevésbé. Tanulhatnék tőle. Be kéne hozzá íratkozni életművészetre. Hátha olcsón megszámítja. Mégis csak az én macskám. Bár lényegében feles tulajdon. A másik gazdáját is taníthatná.
Mire jó az éjszaka? Kirakni a kártyát, a valódit, megtalálni hozzá a megfelelő kérdést és nem csodálkozni azon, hogy megint az I. lap a megoldás, a jövő: a Mágus. Pedig megint a Toronytól indultam.
Mire jó az éjszaka? Belátni, hogy nem lesz elég a papírzsepi az éjszaka hátralevő részére. Ha ilyen tempóban fogy.
Nincs valakinek fél kiló kölcsön belőle?
Mire jó az éjszaka? Azt mondani egyszer csak, hogy „kérem szépen …” azt, amitől valamiért megint boldog leszek. Mert nekem értékes. Ki érti ezt? Én nem.
Mire jó még az éjszaka? Hallgatni egy cigi közben a tücskök ciripelését és nézni a csillagomat, ami megint fel van ragasztva a fa tetejére.
Mire jó még az éjszaka? Elolvasni, amit eddig írtam és konstatálni, hogy igen, ez az a stílus, ami felismerhető, ami én vagyok, bárhogyan is nevezzem magamat. Végre.
No. Talán mégis elég lesz az a papírzsebkendő.
Scooter vs Status Quo – Jump That Rock (Whatever You Want)