novemberben még a Nap is átveri az embert
eddig soha nem szerettem a novembert. idén próbáltam a hónap elején megkedvelni. hogy milyen szép az ég, amikor szürke. milyen csodás egy ködös reggel. milyen jó, mikor szellőztetek és ömlik rám a friss levegő.
aztán elkezdtem fázni.
na akkor már okádni volt kedvem a szürkeségtől. ha néha megpróbált a Nap kisütni, akkor nem volt semmi ereje. novemberben még a Nap is átveri az embert. maximum csak világosabb van tőle … egy kicsit. oszt annyi.
november 20 után meg melléültem önmagamnak. most ülök egy nem létező gödörben. és várom, hogy véget érjen ez a nyomorult hónap.
mostanában régi Fábry showkat nézek. de az se sokat segít. ma délután végignéztem egy három és fél órás dizájncenter válogatást is. néha nevettem közben, de még a nevetés se olyan volt, mint nem novemberben.
kurva életbe … át kéne aludnom a telet. nem fog sikerülni, de azért nagyon igyekszem.
muszáj lesz keresnem pár jó véres horrort.