Olyankor fényesek a percek
néha fényesek a percek
csörrenő láncokból álló idő.
szavak, melyek láthatatlan bilincsként
vannak kezén. kezén, mely szivét
markában tartja, s félve nyújtja:
vedd, hisz tényleg tiéd.
nem tudnám másnak adni.
próbálta, de nem ment,
mert úgy érezte,
nem küzdi a lehetetlent.
bántó szavakkal akarta
elűzni, majd rájött:
rosszabb ez önmagának,
mint az a lehetetlen …
a gondolatok most kusza
halomban vannak benne.
csak a lánc folytonos,
melyet valahogy köré font
szokatlan indult szerelme.
egy kérdéssel: ki vagy te?
csörrenő láncokból álló idő.
az alázat lánca, mely
hétköznapi ruhája alatt
testét mindig körbefonja
s melynek létét nem hiszik,
mert mások számára nem látható,
de ott van, hisz ő érzi
minden percben a mindennapokban.
mikor vele lehet,
akkor nem matt a lánc,
a szemek felragyognak,
mintha aranyból lennének.
olyankor fényesek a percek.