Leülepedtem Lin-csi után. Megtörtént.

Ma este egyszer majdnem azt mondtam: Te Lin-csi kettő. De aztán megtartóztattam magam tőle. Egyrészt, mert mindenkiből csak egy van, így bármelyikkel szemben valamiféle leminősítés lett volna. Másrészt meg tiltakozást váltottam volna vele ki … Hogy ne már … Mert olyan „szégyenlős”? Á, nem ez a jó szó, de most nem jut jobb az eszembe. Valami olyan szó, ami azt fejezi ki, hogy nem szereti, ha agyon dicsérik. Szerény. Igen, ez jó.

Most meg Lin-csiről elmélkedtem, az egyetlenről. Amit abba kellett hagynom, mert volt három történet közvetlenül egymás után, ami teljesen hasonló volt – épp ezért is hangsúlyos – és a szavakról, a nyelvről és az elméről szóltak. Lin-csi megkérdezte a tanítványokat, hogy mit tudnak ezekről. És a tanítványok szépen elmondták, hogy miért jók ezek. Lin-csi megdicsérte őket.

Majd módszeresen lerombolta bennük, amit eddig tanultak … Mert megmutatta nekik a dolgok árnyoldalát is … Hogy milyen gyenge a szó, milyen silány a nyelv és mennyire nem tökéletes az elme …

Azaz elvette az addig táplált illúziójukat. Nem csoda, hogy a tanítványok is megkavarodtak.

Viszont Lin-csi ezzel a módszerrel a dialektikát használta. Megmutatta a dolgok kettősségét, a jó és a rossz oldalát. Nem terelte őket egy irányba. Nem engedte meg, hogy csak egy oldalról szemléljék a dolgokat.

Aztán minden beszélgetését a szabad választás megadásával zárta, immár a dolgok két oldalának ismeretében. Azt a tanácsot adta nekik, hogy gondoljak és tegyenek azt, amit jónak látnak … Nem erőszakolt rájuk semmit.

Mi is volt ezekben a történetekben Lin-csi? Egy illúzió romboló -atyam

Naná, hogy megkeveredtem -mosoly
Naná, hogy miután már leülepedtem, azt éreztem ma, hogy: Te Lin-csi kettő -mosoly

Nem. Nem kettő. Mindenkiből csak egy van -mosoly Bár a módszereik néha nagyon hasonlók lehetnek …

Most regényt olvasok. Aztán majd újra előveszem a Reggeli beszélgetéseket, hogy megint felkavarodjak, aztán leülepedjek. És megint egy fokkal tisztábban lássam a dolgokat … És azt, hogy mi a legfontosabb. A béke. Önmagammal, önmagamban.

Most már lehet menni aludni.