Élet

Egy hajnali, kétségbeesett Kérdés:

„Hogy lehet tulélni azt,ha az ember rádöbben,hogy öregszik?? 🙁

És a várva várt, bölcs Válasz:

„Gyakorold, drágám, mert én már benne vagyok nyakig! Az öregség nem baj, de lehetöség! Már nem kell annyi mindenért felelni, de sokmindennek lehet örülni! Nem az alagút végét kell nézni, az Isten kezében van, elég ha bízol benne!!! Szét kell nézni és gyönyörködni, kedves dalokat hallgatni, örülni minden megszünt fájdalomnak és minden reggelnek amikor indul egy új nap. Ne babráld a végét, nem kell! Elég a pillanat,néha még sok is. Én naponta felsorolom mi minden nem fontos már, nem kell rá energia, elgondolom, hogy mi izgat, azt teszem. Jó öregség, megtalált harmónia. Békében lenni saját magunkkal, és már nem felindulni azon amin a világ öklendezik. Úgy rá nézni,mint egy lenti képre valahonnan fentröl és mosolyogni.
A humor megörzése kötelezö!!! Csók S

Továbbá, francot öregszel, még ötven sem vagy!!!!!!”
F.S
(okt. 16.)

Ezt a választ egy olyan EMBERTÖL kaptam, akitöl nagyon sokat tanultam az életben, az életröl. Hajnalban megláttam a nevét egy közösségi portálon, és már irtam is az üzenetet. Mert tudtam, hogy Ö pár sorban megadja AZT a választ, ami átbillent engem a tehetetlenség és önsajnálat csapdáján. Mert már nagyon sokszor megtette velem … Ö az a nö, akitöl a tudás alapjait megszereztem. Néha mosolyogva, de többször zokogva kellett szembenéznem a hülyeségeimmel a kéretlen önismereti tréning pokolbugyraiban. Nagyon sokszor gyülöltem mindazért a fájdalomért, amit okozott. Sok évnek kellett eltelni ahhoz, hogy rádöbbenjek, minden szava csak az én érdekemet szolgálta!!!

Köszönöm!!!