Varnyublog

Evangélium

Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”
Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!”
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.”
Mk 9,14-29

Elmélkedés

Jézus ördögűző képességével néhány csodás eset kapcsán korábban már találkoztunk. Isteni hatalmával parancsolt az embert megszálló gonosz lelkeknek és azok távoztak. A mai evangélium is egy ilyen esetet ír le. A történet sajátossága, hogy magát a csodát viszonylag hosszabb előkészítés vezeti be. A helyzetet az apa mondja el a színeváltozás hegyéről lejövő Jézusnak. Részletesen felsorolja, hogy milyen tünetei vannak a fiú betegségének, illetve azt is megemlíti, hogy a tanítványok nem voltak képesek segíteni a megszállott fiún. A helyzet megismerése után Jézus először saját tanítványainak és a jelenlévő tömegnek a hitetlensége miatt fejezi ki elégedetlenségét, majd pedig az apához szólva így bátorítja őt: „Minden lehetséges annak, aki hisz!” Természetesen itt is érezzük, hogy ez a felszólítás, buzdítás nem csak az apának szól, hanem a többi jelenlévőnek is, beleértve a gyógyítani nem képes tanítványokat is.
A külső cselekmények és párbeszéd hátterében világosan felismerhető és megkülönböztethető a gonosz törekvése és Jézus szándéka, amelyek ellentétesek egymással. Mindketten meg akarják mutatni hatalmukat, erejüket az emberen, de a gonosz a fiú vesztét, halálát akarja, Jézus viszont meg akarja őt menteni, meg akarja szabadítani a gonosz befolyásától és életet akar neki adni.
Kérjük az Urat, hogy, szabadítson meg minket a gonosztól és Jézus éljen a szívünkben!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te megbízásod alapján az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy te hívtad meg őket erre és a te munkatársaidként végzik szolgálatukat. Segíts minket, hogy elfogadjuk ezt a szolgálatot, mert az irgalmas Atya meg akar minket menteni a kárhozattól és az örök boldogságot adja nekünk. Segíts minket, hogy keresztény életünk jel legyen mindazoknak, akik keresik az irgalmas és üdvözítő Istent. Adj erőt nekünk, akiket szintén meghívsz követésedre, hogy mi is készséggel fogadjuk hívásodat, és bátran vállaljuk az emberhalászatot, amivel megbízol minket!

---

Evangélium

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,36-38

Elmélkedés

Az irgalmasság témája újból előkerül a nagyböjti időben. Most annak mércéjét és okát jelöli meg Jézus: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas.” Amikor embertársaink felé gyakoroljuk az irgalmasság testi és lelki jócselekedeteit, annak az Istennek a cselekedeteit utánozzuk, aki irgalommal fordul felénk. Az Istenből áradó irgalom egyik jellegzetessége a hűség, amelyre Jézus példabeszédei szépen rávilágítanak. A tékozló fiú például nem volt hűséges atyja szeretetéhez. Hűtlen lett az atyai házhoz, a családhoz. Megtagadta a szeretetet, hűtlenné vált, kegyetlen módon viselkedett, amikor örökségét kikérve távozott. Atyját végtelenül bántotta fiának cselekedete, de mégsem akadályozta meg abban, meghagyta szabadságát. De az apa még a fiú hűtlensége ellenére sem tagadta meg tőle atyai szeretetét, hűséges maradt ahhoz a szeretethez és irgalmához, ami korábban is jellemezte. Amikor a fiú megbánta tettét, irgalommal fogadta vissza.
A nagyböjtben különösen is figyelünk az irgalmas Istenre. Az irgalom, a megbocsátás, a könyörület Isten lényeges tulajdonsága. Amikor Jézus az Atyáéhoz hasonló irgalomra buzdít minket, akkor azt kéri, hogy legyünk hűségesek az irgalmasságban. Ne tagadjuk meg senkitől a megbocsátást! Engedjük, hogy Isten megérintsen bennünket és sugározzuk azt tovább a megbocsátásra vágyó emberek felé!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.
Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.”
Mk 7,14-23

---

Evangélium

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Mk 7,24-30

Elmélkedés

A pogány származású asszony esete, akiről a mai evangéliumban olvasunk, azt igazolja, hogy önmagában a kérés nem elegendő ahhoz, hogy Jézus csodát tegyen. A mi Urunk először visszautasítja az asszony kérését, aki lánya számára kér gyógyulást. Miután azonban az asszony kitartóan megismétli kérését és nem kíván addig távozni, amíg kívánsága nem teljesül, Jézus enged neki, csodát tesz lányával.
A történet leírásakor Márk evangélista nem a csodával foglalkozik, hiszen annak mikéntjéről nem esik szó, csupán arról, hogy a lányt már elhagyta a gonosz lélek, mikorra anyja hazaért. Az elbeszélés középpontjában a beszélgetés áll, amelynek témája, hogy kik részesülhetnek a csodában. Jézus első szavaiból úgy tűnik, hogy a nem zsidók számára nem akar csodát tenni. Az asszony azonban nagyon határozottan bírálja ezt a felfogást. Szavai azt tükrözik, amit mi is gondolunk: miért zárna ki Isten egyetlen embert is jótéteményeiből? Miért tagadná meg Isten bárkitől is szeretetét? Miért korlátozná azt egyetlen népre?
A történet tanulsága szerint Isten irgalma, amely néha csodákban is megnyilvánul, minden emberre kiterjed. Azok számára is megnyitja irgalmát, akiket mi kívülállónak, bűnösnek vagy hitetlennek tartunk. Az irgalmas Isten nekem is felkínálja szeretetét.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Te vagy, aki megalkottál és ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, embertársakat magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. Minden talentumot azért adsz, hogy akaratodat teljesítsem. Hiszem, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem azért fáradozok, hogy szereteted terjedjen a világban.

---

Uram, Jézus Krisztus! Nagy öröm él szívemben, mert beszálltál életem hajójába és ezzel részt vállaltál emberi életemből. Azért teszed ezt, hogy velem együtt indulj a világ nagy tengere felé. A magam ereje sokszor kevésnek bizonyul. Kudarc és sikertelenség ér nap mint nap, de a veled való találkozás óta újra erőt és lelkesedést érzek magamban, hogy érted fáradozzak. Taníts engem, hogy mindig engedelmeskedjek szavadnak és emberhalász legyek, aki bátran indulok az emberekhez, hogy hirdessem a te örömhíredet.