ha már ősz van, akkor legyen már ősz. hőmérsékletben is. az ég rusnya szürke, de késő nyári meleg van. minden következményével.
mindenem fáj … éjszaka semmit nem aludtam …
és még a fejem is olyan, mintha nem az enyém lenne … grrrrrrrrrr …
ha már ősz van, akkor legyen már ősz. hőmérsékletben is. az ég rusnya szürke, de késő nyári meleg van. minden következményével.
mindenem fáj … éjszaka semmit nem aludtam …
és még a fejem is olyan, mintha nem az enyém lenne … grrrrrrrrrr …
most nagyon jól érzem magam.
kézfogásnál ömlött belém a gyógyító energia.
nem is bírtam rögtön elaludni, felkeltem még, néztem a főzőműsort, közben játszottam kicsit.
jó lenne még sok ilyen este.
Evangélium
Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak: „Tegyük fel, hogy valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”
Lk 11,5-13
Elmélkedés
Miután Jézus megtanította tanítványainak a Miatyánkot, további tanácsokat ad az imádság módjával kapcsolatban. Azt javasolja, hogy kitartóan és állhatatosan kell imádkozni. Az imádság feltételezi Isten jóságát és irgalmát, valamint azt, hogy Isten odafigyel ránk, meghallgatja kéréseinket. Ez nem jelentheti azt, hogy amit sokszor kérünk tőle, azt egy idő után biztosan megadja. Az imában ugyanis nem szabad saját akaratunkat és emberi elképzeléseinket erőltetnünk, hiszen sosem lehetünk abban biztosak, hogy szándékaink valóban megfelelnek-e Isten szándékainak. Azzal a bizalommal érdemes imádkoznunk, hogy Isten tudja, hogy mire van szükségünk, és azt adja meg számunkra, ami lelkünk javára szolgál.
Jézus példabeszéde szerint az ember barátjának „erőszakossága miatt” teljesíti kérését. Mivel Jézus itt a kérő imádságról beszél, arra következtethetünk, hogy amikor valamit kérünk imáinkban Istentől, akkor legyünk kitartóak, állhatatosak, ezt jelenti az „erőszakosság.” Kéréseink megismétlésére nem azért van szükség, mert Isten nem hallja meg azt elsőre vagy nem akarja első szóra teljesíteni, hanem azért, hogy kitartó imánk során megtisztuljon kérésünk, s csak olyat kérjünk, amire valóban szükségünk van lelkünk üdvössége érdekében. Ugyanakkor az állhatatos kérések során tudatosul bennünk, hogy rászorulunk Isten segítségére, s egyedül ő képes betölteni szívünk vágyait!
© Horváth István Sándor
Evangélium
Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”
Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Lk 10,25-37
Elmélkedés
Az irgalmas szamaritánusról szóló történet Jézus egyik legismertebb példabeszéde. A történet azzal kezdődik, hogy egy úton lévő embert kifosztanak, súlyosan bántalmaznak, majd magára hagyják. Ez a kezdet felkelti a kíváncsiságunkat: mi lesz ennek az embernek a sorsa? Ugyanakkor felébred bennünk az együttérzés, és gondolatban rögtön elkezdjük tervezgetni, hogyan lehetne rajta segíteni. Szinte fellélegzünk, amikor az elbeszélés folytatásában közeledik egy pap. Ő, aki a jeruzsálemi templomban ellátja a szolgálatot az istentiszteleteken, biztosan segíteni fog – gondoljuk. De nem így történt. Utána egy templomszolga jár arra, de ő is hasonlóan tesz. Nincs mentségük, hiszen mindkettőjük esetében arról van szó, hogy meglátták a bajba jutott embert, de továbbmentek, nem segítettek neki.
Harmadikként egy szamaritánus ember jár arra. Jézus zsidó hallgatósága ellenséges módon viselkedett velük, ezért tőle semmi jót sem vártak. De az előítéletek nem igazolódtak be, a szamaritánusnak megesett a szíve a bajba jutott emberen, segített neki és gondoskodott róla, hogy felépüljön. A két csalódás után, a szamaritánus meglepetést okoz, egyedül ő gyakorol irgalmasságot.
Én is tudok olyan élethelyzetekben segíteni, amikor ezt mások nem is várnák tőlem. Érdemes kipróbálni.
© Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. A veled való kapcsolatunkban újra és újra megtapasztalhatjuk az irgalmat, amelyet emberi kapcsolatainkban is gyakorolnunk kell. A harag, a bosszú, a megtorlás nem lehet jelen embertársainkkal való kapcsolatunkban, mert képmutatás volna részünkről tőled gyógyulást kérni bűneinkre, ha szívünkben harag él felebarátunk iránt. Irgalmas jóságod és megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket megbocsátó lelkületre!
nézem a hiradóban a háborúkat. és azon töprengek, hogy lehet Isten=Allah nevében embereket ölni.
a meg nem értésem nemcsak a mostani háborúkra, népírtásokra vonatkozik.
általános sulis koromban már a keresztes háborúk és a boszorkányüldözés is kiverték nálam a biztosítékot. pedig nem hiszem, hogy koraérett lettem volna …
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.