Piximorzsák
azóta boldog vagyok
az a boldogság, amit valaha elképzeltem, az nem létezik. túl habos, túl rózsaszín, túl sok …
csak nevetés van benne, öröm, béke és ilyenek.
voltak persze percek, órák, sőt napok is, amikor ilyen volt. de soha nem tartósan.
az elején még bántott a dolog, szomorú voltam miatta nagyon sokáig.
aztán megtanultam, hogy sötét nélkül nincs világosság sem. ha nincs rossz, nem tudom értékelni a jót se.
jin és jang.
„LUCIFER
S nem érzéd-é eszméid közt az űrt,
Mely minden létnek gátjaul vala
S teremtni kényszerültél általa?
Lucifer volt e gátnak a neve,
Ki a tagadás ősi szelleme. –
Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Te anyagot szültél, én tért nyerék,
Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény. –
Ott állok, látod, hol te, mindenütt,
S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?”
azóta boldog vagyok.
én maradok paranoid,
tisztelettel
Kedves Mindenki az SmPixin!
Olvastam most egy blogot, amiből sokadszorra levontam a következtetést, hogy a vágy és a hiszékenység kombinációja egészségre ártalmas.
Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek.
én maradok paranoid,
tisztelettel
🎄💖🙃
UI: holnaptól már haladjunk a világosság felé. minden téren.
a stílus maga az ember
hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember.
szeretett szeretni, szeretett szeretkezni, csókolni, baszni, a nő haját a keze köré tekerni, hátrarántani a fejét, hogy uralja, és szerette érezni, hogy a nő minden porcikája az övé.
szeretett beszélni, szeretett írni, néha szeretett itélni. mester volt mindenben.
de nem szeretett soha sokáig egy helyben maradni. kissé nyughatatlan lélek lehetett, ki tudja. és talán romantikus is egy kevéssé.
vannak még ilyenek.
néha fiatal volt, máskor öreg. néha magas volt, máskor alacsony. de mindig ugyanaz volt. hiszen a stílus maga az ember, nem függ kortól, külsőtől, semmitől.
időnként visszatért a mocskosan gyönyörű meséi színterére.
mint most is.
még megvárom
hajnal van lassan
még megvárom
amíg ez a gyertya
leég
két kézzel markolom
egyre forróbb
ahogy halad
az olvadt viasz
lassan megszilárdul
közben összeolvasztja
a két kezem
még megvárom
amíg ez a gyertya
leég
aztán meglátom
mi lesz
gyújtok-e még
vagy befejezem