pont.
az álomban … megint az a sokszobás ház … minden szobában sok-sok ágy … lehet válogatni, hol fekszünk … az ablak itt-ott nem jól zár … bosszant, mert nincs meleg túlságosan … megint itt van ő … nem tudom, hogy került ide … én nem hívtam, az biztos … voltak-vannak mások az életében .. akkor miért itt van, mondja meg valaki … kérdezem, de nem igazán kapok egyenes választ … mesél az életéről, szűkszavúan, mint mindig … szó kerül a bdsmről is … nincs igazán az életében jelen, legalábbis annyira, mint ahogy szeretné …mit keres itt? ….
engem
tudom, hogy mit akar … nem az időt visszaforgatni, mert azt nem lehet … de újra engem akar … mert tudja, hogy én jó mazochista voltam mellette … azt tehetett velem, amit akart … soha nem mondtam, hogy ezt már ne … de igen, egyszer mégis … amikor az arcomra szoritotta a párnát … légzéskontrollt ne … azóta is borzadok a gondolatára … elementáris szorongás volt bennem … kibilincselt kézzel tehetetlen voltam .. kikötözött lábbal védtelen voltam … az arcomra szoritott párnával „veszélyben” voltam, nem láttam, nem kaptam levegőt … szerencsére valahogy megértette, hogy nem akarom ..hogy ez nálam a tabuk tabuja
álmomban visszajött és újra engem akart … befolyás alá vonni .. uralni … birtokolni …
az utánam volt régi és új női valahogy mind ott kerengtek körülöttünk … de tudtam, hogy nem jelentenek neki semmit.
már félig mezitelenek voltunk … és én tudtam, hogy MOST kell nemet mondanom
mert ha nem teszem meg, újra az az engedelmes mazoszub báb leszek rövidesen, mint voltam régen évekig … akire úgy néz elnézően mosolyogva, mint apa a kissé hülye gyerekére … megbocsátóan, hisz tudja, hogy az övé. pont.
egy szadista nem elégszik meg olyannal, aki nem társa a fájdalomban, aki legfeljebb a mozgáskorlátozást viseli el a kedvéért
és akiről egyszer megkérdeztem tőle, hogy milyen a kapcsolatuk … és nem azt mondta, hogy szereti .. hanem azt, hogy jó vele élni.
de mást nem …