Fáradt és meggyötört. Öreg.
Mint az a régi porcelánbaba, ami már a szemétre sem jó.
Onnan is kinézi a többi kacat.
És fitymálva kérdezik, mi dolga ott.
Búsan körülnéz, aztán kicsavart végtagokkal mászik tovább.
Valahová. Sehovába.
Nyomában apró gyöngyök maradnak a földön.
Porcelánkönnyei.

__________

ezt a blogot nem most írtam, hanem 2015-ben. de pontosan így érzem magam. illetve még ígyebbül.
aztán megpróbálom a fejem felemelni és azt mondom, holnap reggel már biztos jobb lesz.