Pro domo
Pro domo
Saját magáért. Cicero egyik beszédének (P. sua) címéből.
Régen nevetett már annyit, mint ma. Sokszor folyt a könnye. Legtöbbször a nevetéstől.
Később szóba került a másik kedves költője, Heltai. Rájött, hogy nagyon kevés versét ismeri. Mindössze színműveket olvasott az írótól és látott TV-ben. Ennyi. Meg az a patkányos ballada. És a karácsonyi vers. Régen volt egy kedvenc vígjátéka. Beszélt volna arról is, de a másik nem ismerte.
Pótolni kellene azokat a verseket. Ez is kimaradt. Talált egyet a neten. Pro domo.
Tényleg pótolni kellene azt a vers hiányt. Keresett magának Heltai versesköteteket. A másiknak meg azt a színművet az elektronikus könyvtárban. Hátha lesz kedve elolvasni. A Youtube-on talált egy videót. Egy részlet. Ruttkay hangja hirtelen felidézett benne két híres mondatot. Hogyhogy eddig nem emlékezett rá? Hisz oly sokat olvasta.
És már nem volt biztos abban, hogy a másik nem látta, hallotta valahol. Ha nem ebben, akkor egy másik életben … Egy előzőben.
Hogy is mondta Agárdi Péter a megrettent Ziliának?
„Az élet szép. Tenéked magyarázzam?”
Hozzászólások
Pro domo — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>