Publikus enter
“Hogy is volt azzal a publikus enterrel?”
Hát igy:
Szeretlek, Szél. Oly szivesen kiirnám a nickedet. De azt hiszem, hogy nem tehetem. Mert lehetőségeimhez mérten igyekszem mást is figyelembe venni, nemcsak a magam érzéseit. Viszont az érzést nem tudom és nem is akarom eltagadni. Mert az utóbbi hónapokban Te adtál nekem minden szépet – azt a bizonyos ragyogást – amitől újra fényesebb lett néha az életem. És Élet vált belőle. Általad. Ezért csak ennyit irok:
Szeretlek teljes szivemmel és lelkemmel.
És most jöhet az a bizonyos publikus enter.