rinyababa és a tiltó gomb
rinyababa
ismerem az ilyeneket. más vágyuk sincs, mint bárkiből, aki jószándékkal fordul feléjük, kiszipolyozzák a lelket is segítségkérésnek nevezve.
nem segitséget akarnak, hanem tömeges simogatást és annak megerősitését, hogy ó szegényke, milyen szerencsétlen.
aki nem felel meg az elvárásuknak, azt meg letiltják.
hát egy depressziós ember, akinek semmi életkedve és állandóan sír, az nem a tiltó gombot nyomkodja.
ezeket kommenteltem hozzá:
„változatlanul nagyon sajnálom, hogy még mindig ilyen helyzetben vagy.
legutóbbi regisztrációdnál, kb 2 hete (?) a saját blogomból linkeltem be Neked több posztomat, amikor én is ilyen helyzetben voltam. sajnálom, hogy erre semmi reakciót nem kaptam Tőled, az is elég lett volna, hogy legalább elolvastad.
igen, ilyenkor egyik napot a másik után kell túlélni.
nem hiszem, hogy az ilyen mértékű problémát online át lehet beszélni valakivel.
az igazi segitség az lenne, ha pszichiáterhez fordulnál a helyi pszichiátriai gondozóban, ott nem kell semmit fizetni a kezelésért.
mielőbbi lelki gyógyulást kivánok”
—————
„na jó. elveimmel ellentétben mégegyszer utoljára irok.
a szakember nem volt jó, mert teletömött gyógyszerrel és úgy nem lehet dolgozni
ha mást sem teszel, mint egész nap sírsz, akkor sem. ezt egy munkaadó se tolerálja
és akkor ismét, mint a múltkori regednél, maradjunk ennyiben.”
mily jó volt a megérzésem, hogy txt fáljba mentsem ki a két hozzászólásom. mert a második után letiltott