„kérem szépen, egy betegség felvetése soha nem lehet senkire sértő.

se a vakbélgyulladás, se a csonttörés, se a covid, se az autizmus, se a diszlexia. mert ha sértő lenne, akkor minden orvos állandóan sértegetné a beteget, amikor megmondja, hogy mi a baja.

ezek betegségek, valós BNO kódokkal, nem sértések.

de ha a saját szakmámból mazsolázok, a paranoiditásra hajló személyiségstruktúra sem az. nekem is van olyanom. BNO kóddal. magam is tudom, de ha más mondja, azt sem tekintem sértésnek. ha meg olyan betegséget hoz fel, amim nincs, akkor csak annyit mondok, hogy szerencsére azzal nem rendelkezem.

a macska rúgja meg.”

eddig tart a pixis blog. igen, nagyon feldühített, hogy valaki még azt is sértésnek tekinti, ha azt írják róla, talán tévedésből, hogy enyhe diszlexiája van. hogy van-e? ki tudja? én is emlékszem ilyen információra, amit az érintett személy mondott magáról. na de mindegy is.

aztán azt írta valaki, hogy ez fölösleges blogposzt volt. nos, szerintem nem. ez volt rá a válaszom:

„általában én szoktam eldönteni, hogy egy posztom felesleges-e vagy sem. amikor megirom, azután 1-2 óráig biztos, hogy nem felesleges, mert kiírom magamból a feszültséget. már megtörtént.

ha ezt elolvasod, jelezd és abban a pillanatban törlöm 🙂

persze lehet, h a Varnyublogban ennél bősegesebb poszt lesz belőle 🙂 az az én szemétdombom 🙂 na majd meglátom.

Istentől már úgyis bocsánatot kértem ezért a posztért. és imátkoztam valakiért. mert olyanért is tudok tiszta szívvel, akit nem kedvelek. bár nehéz, de az nem kunszt, ha olyanért imátkozok, akit szeretek 🙂 ”

az utóbbi napokban épp ilyen témákról szól a napi Evangélium. a bűnösek, a hitetlenek, a farizeusok is tudnak szivüknek kedves embert szeretni. ha csak ennyire vagyok képes, akkor nagyon rossz úton járok, mert egy jottányival sem vagyok különb a Jézus által felsoroltaktól.