Sose adom fel
Más életet akarok.
Hiába csináltam meg azt az adventi koszorút, tényleg szép lett, de mégis levettem. És a havas erdei házikós fejlécet is lecseréltem arra, ami a legjobban tetszik.
Régen sokszor igyekztem a blogjaim dizájnját a soros ünnephez aktualizálni. Nem „egyedül” csináltam, mert a netmadzag másik végén volt valaki, akivel valahogy közösen csináltuk ezeket a dolgokat. Akkor jó volt. De most már nincs ott senki. Nem viszek tovább olyan hagyományt, aminek már nem látom értelmét. A hagyományokat is tudni kell elhagyni, ha eljött az idő.
Hát eljött. És én más életet akarok. Itt is, meg a valóságban is. Rendbe kell tenni a lelkemet. Mert mára tele lett a mellkasom élénk vörös kiütésekkel, még az a szerencsém, hogy nem viszketnek. Épp addig tart ez a terület, ameddig a póló és a pulóver nyaka felér. Azaz meleg allergiám van. A póló ezeréves, a nyár nagy részében az volt rajtam, rekkenő hőségben is, A pulóver is régi. Semmi allergizáló dolog nincs bennük. De az utóbbi napokban elkezdtem fázni. Sokszor fentebb vettem a fűtést is. Kár volt. Most este fogtam a bőrnyugtató púdert, nekivetkőztem és bemeszeltem magam. És a pólót nem vettem fel. Csak a pulóvert. Nem szabad fáznom. Nincs megengedve magamnak. A kiütések meg majd elmúlnak szépen. Nem foglalkozom velük.
Mivel tudom, hogy nálam a bőr a lélek tükre. Bennem van a baj, a rendetlenség. Na azt kell gatyába rázni.
Más életet akarok. Nem vagyok én még olyan avitt, mint ahogy néha a világ éreztetni akarja velem.