Lakik itt egy hölgy a környéken. Nyugdijas már sok éve. Nem tudom, hány éves, de hatvannál egy nappal sem néz ki idősebbnek. Csinos, takaros. Nagyon jól bírja magát fizikalilag. Aktív, fürge, tevékeny. Kertet művel, ás, kapál, locsol. Rendbe teszi a házuk körüli sövényt is. Jó hosszú sövény. Sövényborotvát használ. Elektromosat? Azt nem tudom, nem értek az ilyenekhez. De jó hangosan zúg. Reggel szokta csinálni. Ma fél nyolckor kezdte. Igaz, ma péntek van. Biztos nem alszik már akkor senki. Nemcsak hétköznap csinálja. Legutóbb egy szombati korai órán, hét körül kezdte. Az idősek már kevesebb alvással is beérik biztos …

Nem tudom, hol dolgozott. De kisváros ez, szűk környék. A pletyka gyorsan terjed és pontos. Nem sokkal kevesebb a nyugdíja, mint az én nettó fizetésem. Valószínűleg megdolgozott érte, nem sajnálom tőle.

Pár éve egy ismerősöm takarított nála. Napi ezer forintért. A nap reggeltől délutánig tartott, időben, mint egy rendes munkanap. Ezer forintért azt is elkívánta, hogy a járólapok réseiből a takarítónő kiskefével egyenként súrolja ki a hetente berakódott (ugyan mennyi gyűlhet össze egy hét alatt …) piszkot.

Nem szeretem azt a hölgyet. Valamiért, ha látom, rosszat tesz az emésztésemnek. Néztem ma reggel, ahogy sövényborotvál. Igen jó fizikai állapotban. És eszembe jutott a pár évvel ezelőtti járólapjainak rése. Amit csak térden csúszva lehet kiskefével kisikálni. Napi nyolc órában. Ezer forintért. Tényleg rosszat tesz a gyomromnak.

Hányingerem van tőle.