Találtam egy igen jó irást a neten. Akit érdekel ez a téma, hosszúsága ellenére is érdemes végigolvasni. Sem most az elején, sem a végén nem füzök hozzá kommentárt, mindenki döntse el, hogy mit gondol a témáról …

A SZERETET FÁJDALMAS GYÖNYÖR

Miért akar valaki egy master rabszolgája lenni? Mi lehet élvezet a fájdalomban, a verésben, az alávetettségben? És a másik ember feletti uralomban? Mi történik a lélekben, ami miatt valaki teljesen lemond önmagáról, másvalaki pedig korlátlan teljhatalmat alakít ki fölötte?

Nagyjából ezekre a kérdésekre kerestem a választ. Nem vagyok szexuálpszichológus, úgyhogy senki ne várjon tudományos vagy szakmai szöveget. De azért kicsit utána kutattam a témának, hozzáolvastam, hozzátettem a saját ismereteimet, és ütös képeket is találtam. Azért fotókat kerestem, mert ezek talán reálisabbá teszik a mester/rabszolga világot, ami sokszor inkább romantikusan jelenik meg a mangákban. A valóság azonban jóval keményebb tud lenni. Gondolkodni mindenképpen érdemes volt az egészröl. És hát közben azért megjelentek ezek a tematikák is – a Viewfinder írásaimban át- és feldolgozva.

A GAZDA, A RABSZOLGA, A KISÁLLAT

A master, a slave és a pet közötti különbség és hasonlóság témakörében kevés leírás van. Amit összegyüjtöttem, azt egy külföldi netes blogon találtam, ami azért volt nagyon hasznos, mert ott gyakorló mesterek és subok tényleg a valós, saját élményeik, tapasztalásaik alapján határozták meg magukat. A következö kis részben röviden összefoglalom az ottani megállapításokat.

A pet egy állattá tett ember, a slave egy ember mivoltától megfosztott, tárggyá tett lény – a legvégsö esetben. Ahová valójában soha nem szabad eljutni. A szerepek persze sokszor összeolvadnak, és a pet slave is lesz egyben. Vagy a slave servantként funkcionál (esetleg tárgy is lesz belöle, például „lábtámasz” ). Én úgy látom, a master/pet viszony a master/slave relációba sorolható be, egyfajta alkategóriaként, ez viszont a domináns/szubmisszív viszony egyik alfaja.

A pet alapvetöen játszótárs, akinél az a cél, hogy önként, kedvvel szórakoztassa a gazdáját, aki ezért kényezteti öt. Nem várják el, hogy szolgáljon vagy bizonyos dolgokat elvégezzen. Ugyanakkor neki a gazdájával nagyobb eséllyel van igazi életkapcsolata, mert ez a leosztás jobban fenntartható a hétköznapokban. Egy slave feletti teljes, életvitelszerü uralkodás sokkal nehezebben oldható meg. Némely nézet szerint a master/pet viszonyokban a függés kölcsönös, és mindkettönek élvezetet szerez. Bizonyos vélemények azt emelik ki, hogy a master/pet viszonyok a hagyományos, védelmezö férfi – gyámolítandó nö szerepkörökhöz is jobban hasonlítanak, míg a master/slave kapcsolatokban a felsöbbrendü úr és az alárendelt asszony viszonyrendszere képezödik le. Mások szerint a legvilágosabb master/slave szerepleosztásokat a férfidominancia elveit használó homoszexuális mestereknél és rabszolgáknál találni, de az általános domináns/szubmisszív helyzetekben a nöi dominák is eröteljesek tudnak lenni.

A slave alávetett lény, érzelmileg függ, de testileg nem, míg a pet testileg is függ a gazdájától, de érzelmileg nem feltétlenül. A tulajdonos/pet viszony a papa/gyerek viszonyhoz van közelebb, ahol a gazda felelös a pet mindenféle igényeinek kielégítéséért, a testi jólétet is beleértve. A tulajdonos/slave viszony inkább alapul a dominancián és nem a kényeztetésen. Itt a tekintélyelv, az uralkodás és az alávetettség nagyobb hangsúlyt kap. Egy slave nem nyilvánulhat meg ura rendelkezései nélkül, egy pet azonban lehet hangos, rakoncátlan, ingerlékeny – mint egy kisgyerek. Ugyanakkor a gazda irányíthatja és nevelheti – mint egy állatot, pórázra teheti, rácsaphat, kipeckeli. (Akihito például olyan is, mint egy hiperaktív kölyökkutya, amelyik mindenbe beleüti az orrát, és mindig bajba keveri magát… )

JÁTÉK VAGY VALÓSÁG?

A master/slave viszony egy kapcsolati fétis, amelyben elsösorban a viszonyrendszer jelenti a szexuális gyönyörérzet forrását. Lehetnek szintjei: maradhat szimbolikus játék formájában, külsöségekkel színesítve (például szerelmesek között); lehet bizonyos idöszakra korlátozódó szerepjáték (rendszeres, elöre megbeszélt alkalmak keretében, ami után mindenki a saját életét éli tovább); és lehet életstílus, amikor a felek teljes életét kitölti az adott viselkedésforma.

Szimbolikus játék:

Mangákban is sokszor látni állati vonásokkal ellátott szereplöket, akik cicafület, farkat vagy más, gyakran helyes, kedvelt kisállat ismertetöjegyeit hordozzák. Ezek leginkább a hösök személyiségére utalnak. Gyakran jelennek meg a képeken láncok, nyakörvek, kötelek, pórázok, bilincsek, amelyek szimbolikusan mutatnak rá a kapcsolat lényegére, elszakíthatatlanságára például, a szereplök közti láthatatlan kötelékre. (Amikor Asami csuklóján megjelent a bilincs és a lánc, miközben Akihito egy pisztolyt szorít a szívéhez, tudhattuk, hogy fordult a kocka, és a nagyfiút „magához láncolta”, „leterítette” a kölyök.) Amikor egy párkapcsolatban a nö playboy-nyuszinak öltözik, párja meg szörmés bilincset használ, ugyanez a jelképes müvelet zajlik le. Egyébként erre utalnak a párok tudat alatt a domesztikált állat vagy aprójószág becenevekkel is, nyilván mindenki hallott már ilyeneket, mint: cicám, kutyuskám, macikám, nyuszikám, kismadaram, bogárkám, prüntyökém… (Csak érdekességként: mennyire más, ha valaki például nem állatnevet használ, hanem neki „drágám, kincsem, aranyom, gyémántom” van – vagyis inkább valamiféle tárgyiasult szeretet.)

Szerepjáték:

Ezekben az esetekben a szexuális tartalom nyilvánvaló, a felek között idölegesen, kötött szabályok szerint megjelenhetnek a kiválasztott tematikák, benne persze a kötözések, szado-mazo játékok is böven. Általánosan elvárt a biztonsági jelzés, amellyel az alávetett fél jelzi, mikor elég, mikor kell leállni. Így valójában végig ö gyakorolja a kontrollt.

Életstílus:

Az óriási különbség a szerepjátékok és az életstílus között az, hogy ezekben az esetekben úgynevezett 24/7 kapcsolatok jönnek létre, amelyben a felek a nap 24 órájában, a hét 7 napján müködtetik a viszonyt. Mivel itt teszik bele a legtöbb személyes jelenlétet, itt keletkezhetnek a legnagyobb problémák is. Az egyik az elkülönítés – amikor az alávetett fél elszeparálódik, a domináns fél például elszakítja a külvilágtól és kapcsolati kizárólagosságot követel. Ezzel megteremtödhet ugyan a szimbiózis, az összeforrás, de az érzelmi kiszolgáltatottság, az érzelmi zsarolás alapjai is. (Szekták ugyanezzel a technikával teszik védtelenné új tagjaikat, amikor hetekre megfosztják öket korábbi életüktöl, így kényszerítve ki egy új kötödést – nagyon jól tudva, hogy az emberi lény nem képes emberi kapcsolatok nélkül létezni.)

A BELEEGYEZÉS MÍTOSZA

A domináns/szubmisszív megegyezések általában önkéntes, elözetes megállapodásokkal születnek, amelyekben minden megengedett, kivéve az eröszakot és kényszerítést.

A master/slave viszonyok máris túllépnek ezen a határon. Gyakran a résztvevök szerzödést is kötnek egymással, amelyben végül is a rabszolga az olyan helyzetekbe, eseményekbe és tettekbe egyezik bele, amelyeknek eleme a jogfosztottság, a lemondás az önrendelkezésröl, az alárendelés, az alávetettség, a megalázás, a teljes önfeladás, az autonómia elvétele, a kiszolgáltatottság, a korlátlan birtoklás, beleértve a test (testtájak) birtoklását és hozzáférhetöségét is, illetve az aszimmetrikus kapcsolatot.

Az ilyenfajta szerzödések azonban több sebtöl is véreznek. Az egyik:

– senki nem mondhat le a személyiségi jogairól. Ezek akkor is érvényben maradnak és töle elidegeníthetetlenek, ha saját maga nem akar élni velük. Ez a jog védelme minden emberi lénynek.

– másrészt pszichológusok szerint az ilyesfajta szerzödés nem érvényes, mert a beleegyezö esetleg már a kezdeteknél sérült lehet, mert például bántalmazott (vagy az volt), vagy személyiségfejlödési problémái vannak, vagy kapcsolatainak kialakítását nem megfelelöen végzi.

Az is megtörténhet, hogy a szubmisszív fél késöbb válik súlyosan kapcsolatfüggövé, és ezért nem tudja megfelelöen megítélni a saját tetteinek súlyát és következményeit, és nem ismeri saját határait sem. Az érintettek közül sokan tiltakoznak, nem néznek mindezzel szembe, mert nem akarnak, nem is tudnak szembesülni azzal, hogy talán pszichésen sebzettek. Pedig egy kizárólagos alá-fölé rendeltségben részt venni önmagában sem egészséges, mert az egészséges személyiség autonóm és önálló.

Egy kapcsolat akkor van rendben, ha: kölcsönös örömérzetet okoz és nem ártalmas; ha megértésen alapuló egyetértés vezérli; ha egyenrangú felek között zajlik, szabadon, felelösséget vállalva. Nincs rendben egy kapcsolat, ha: kényszeres, romboló, függöségben tart, nehezen vagy nem befolyásolható.

MEGFOSZTÁS A FELNÖTT ÉNTÖL

Gyakori, hogy az alávetett szereplök ezekben a viszonyokban megfosztódnak a felnött énjüktöl. BDSM klubok dominái a megmondhatói, hány elfoglalt, kökemény üzletember jár hozzájuk kötöztetni és veretni magát, és viselkedik elfenekelésre váró rossz kisfiú módjára azért, hogy megszabaduljon a súlyos tehertöl, amit egy felelös döntéshozói élet jelent. A felnött személyiség leszakításának többféle útja lehet, ilyen az állati sorba helyezés, amikor petként müködik valaki, vagy a gyermeki sorba helyezés, amikor regresszióba jutva „nevelik”, pálcázzák, esetleg pelenkázzák.

Ennél egy fokkal még eröteljesebb hatás, amikor nemcsak a felnött én rombolódik le, hanem maga a személyiség is, és az alávetett bizonyos értelemben használati tárggyá változik. Személyes tárgyaitól, ruháitól megfosztják, régi nevét elvehetik, új nevet kap, tehát identitásának alapjait rengetik meg. Még a teste sem lesz az övé: gazdája bármikor használhatja, ellenörizheti testi funkcióit, kitolhatja türöképességének határait, fájdalom elviselésére kötelezheti.

SÉRÜLT SZÜLÖ-GYEREK VISZONYOK

Nem nehéz észrevenni a hasonlóságot a szülö/gyermek és a domináns/szubmisszív viszonyok között. Lehet a háttérben sebzett anya-gyerek kapcsolat is: nagyon sokan nönek fel úgy, hogy az anyai szeretetet alig tapasztalják meg, és egész életükben megpróbálják valamilyen módon pótolni. Egy master/pet relációban például a gazda helyettesítheti a hiányzó anyafigurát, akihez a gyermek a testi, érzelmi szükségletei miatt kapcsolódik. A sírás érintést vált ki, a gyengeség a gondozás igényét. A pet és a gazdája olykor stresszcsökkentésre használják egymást – a testtel vigasztalnak, ahogyan egy anya is tenné, simogatással, ringatással, egyáltalán a testközelséggel. A gazda és a tulajdona rész-egészként szerepelnek, valahogy úgy, ahogyan a csecsemö és az anyja a kezdeti idöszakban, az úgynevezett duálunióban, amikor még egy egységként müködnek. A rabszolga vagy a pet sem önálló lény, hanem a gazdája folytatása, része, birtoka, az övé – ez mindig hangsúlyosan ki is mondódik ezekben a kapcsolatokban. Létrejön az annyira vágyott intimitás, de az is megeshet, hogy eközben az egyén elveszti magát a másikban, részévé válik, és közben megszünik önmaga lenni.

Lehet torzult apa-gyermek viszony is a háttérben – ami a mai világban egyáltalán nem ritkaság. Általános, hogy hiányoznak az apák a családok, a gyerekek életéböl, akár munka, akár válás, akár személyiségbeli alkalmatlanság miatt. A nevelö szerepkörében lévö férfias gazda ezt az elveszett apát adja vissza, stabil rendet szab meg, világossá teszi a szabályokat – és a megszegésükért járó retorziót. Vagyis kiszámítható, biztonságos világot biztosít a szubmisszív fél számára.

A FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET ILLÚZIÓJA:
BIZALOM ÉS AMBIVALENCIA

Sokszor mondják, hogy a domináns/szubmisszív viszonyokban, és különösen a master/slave kapcsolatokban a bizalomnak valami olyan elképesztö foka nyilvánul meg, amit a hétköznapi életben ritkán találunk. Hiszen a rabszolga teljesen és tökéletesen rábízza az életét a gazdájára, nem ritkán a szó valódi értelmében is, hiszen túlélése függ a másik személytöl. Ez márpedig pontosan és tökéletesen az, amit csak egyetlen lénnyel élünk meg: az anyánkkal. A létbiztonságot, ami aztán a feltétel nélküli elfogadás és szeretet szinonímájává válik, az anya adja meg, vagy valaki, aki a gyermek mellett van folyamatosan, és gondoskodik a szükségleteiröl. Felnött korban például a munkahely vagy a valakihez való tartozás közelíti meg ezt a fajta elfogadásérzetet.

Sokan vannak azonban, akik nem tapasztalták meg soha a szeretettség érzését, amelynek az állandóság, a ritmus, a melegség az összetevöi. Egy sub a domináns féllel való szövetségében átélheti a törödést, a feltétel nélküli elfogadást, egy pet pedig különösen a táplálás-gondozás, a (testi) szükségletek kielégítése körüli jó érzeteket. A pet etetése ezért is kulcskérdés: a táplálás a szeretet, az elfogadás jele a legtöbb kultúrában. Kialakulhat az anyától talán soha meg nem kapott ösbizalmat helyettesítö, megdöbbentö erejü bizalom – amelyért azonban egy D/s viszonyban idönként túl nagy árat kell fizetni.

Ambivalencia:

Az ilyen párosoknál szinte mindig megjelenik valami egymásnak ellentmondó elem is. A „megbüntetlek, mert szeretlek” gondolatkör is tipikusan az a gondolkodás, ami fenntartja az ambivalenciát. A Dom/sub viszonyban többnyire ott a kettösség a következö témákban:

– büntetés/ nevelés

– zártság, rabság/védelem

– fájdalom/élvezet(szexuális)

– kényszerítés/együttmüködés

– kínzás/szeretet

Miközben a dom az egyértelmü uralkodó fél, ö az, aki mindent ad vagy semmit sem ad kedve szerint, a subnak mindent el kell fogadnia, fenntartás és véleményezés nélkül. Ez pontosan az az attitüd, ami egy kiszámíthatatlan anya és egy kiszolgáltatott gyermek között van. Vagyis a subbal a dom kénye-kedve szerint bánhat – megidézve egy végtelenül sebezhetö állapotot, amelynek a legmélyén ott reszket egy rettegö gyermeki lélek. A dom valójában ezt a lelket tartja a kezében. Néha a sub utólagosan elkezdi újraépíteni, meggyógyítani ezt a belsö gyermeket – és egy igazán jó dom segíthet neki ebben. Igaz, ekkor végül a sub felnö és megszünik sub lenni. Sokkal általánosabb azonban, hogy az alá-fölérendelt viszonyok tartósítják és nem korrigálják a lelki sérüléseket.

SZABÁLYOK, KORLÁTOZÁSOK, BÜNTETÉSEK

Szinte nincs olyan személyiségfejlödési fázis, amit a Dom/sub viszonyrendszer ne érintene. A jó dom tökéletesen ismeri subjának gyenge pontjait. Azt is tudja, mikor és hogyan lehet büntetni. Valójában itt is megtalálhatjuk a gyermekkori párhuzamokat, ezúttal már nem a csecsemö-, hanem a kisgyermekkorból:

– az autonómiatörekvésekkel, amikor a gyermek önállóan akarja felfedezni a világot – a sub korlátozva lehet pl. a mozgásban, a járásban, láncon tartják vagy ketrecben

– a szobatisztaság kapcsán – a dom adja a testi funkciók feletti kontrollt, és gyakran anális és egyéb játékokkal idézi meg az úgynevezett análszadisztikus személyiségfejlödési szakaszt

– az ellenséges indulatok kezelése során a gyermek megtanulja az elfojtást – a dom pontosan ezt kéri számon, amikor a sub számára megtiltja a fájdalom kifejezését, a véleménynyilvánítást, a sírást vagy akár a beszédet.

Sokan átélnek traumákat ezekben a korai idökben is, és problémáik adódnak a szocializációs folyamatokban, vagyis abban, hogyan illeszkedjenek be helyesen a világba. A rend, szabályok, büntetés témakörében átélt egyik sérülés annak megtapasztalása, hogy valaki nem alakíthatja a szabályokat. A sub sem. A szabályokat az érett személyiség rugalmasan alakítja – erröl itt szó sincs. Csak a tekintélyelv müködik, amelynek alapelve a büntetés, gyakran a verés. Ha választani kell, az emberek többsége inkább a fizikai büntetést szenvedi el az érzelmi (vagyis a szeretetmegvonás) helyett. Így azt az illúziót táplálhatja, hogy megbüntették ugyan, de azért még szeretve van.

Testi fájdalomokozás, verés:

A fizikai fenyítés nem kell, hogy része legyen a master/slave viszonyoknak, a testi fájdalomokozás valójában mellékes a dominancia és az alávetettség verbális és egyéb megnyilvánulásai mellett. Ugyanakkor a verés szorongáscsökkentö lehet, levezethetök vele a feszültségek, különösen, ha a végén a szenvedöt biztosítják a szeretetröl. A megbocsátás átélése megnyugtató: „rossz voltál, mégis szeretlek”. A büntetés elviselése az énerönek egy furcsa megnyilvánulása: a sub ki akarja érdemelni a másik megbecsülését, meg akarja mutatni, mire képes – hiszen az élet más területein elért eredményei a Dom/sub leosztásban nem számítanak. Értéke tehát attól függ, mennyire képes eltürni a dom okozta fájdalmat. Sokszor a sub, mint egy gyermek, mindent elvisel a szeretetért és az elismerésért – ahogyan a gyerek is elfogadja, ha a szülö rossz, ha bántalmazó, egyetlen cseppnyi szeretetért.

Közismert, hogy a verés erotikus élményfokozó is lehet, sokszor pedig azt látjuk, hogy az egyén gyermekkori traumákat alakít át szexuális élményekké a fantáziájával, és a hasonló helyzeteket keresi, éli újra. Tipikus, hogy a szado-mazo viszonyok szereplöinek életében a testi vagy szóbeli bántalmazás, a fizikai eröszak valahol megjelenik korábban, már átéltek ilyet. Egy emberi lényt megütni nem olyan egyszerü. Aki próbálta, tudja, hogy olyan határokat kell átlépni közben, amelyeken talán jobb lenne belül maradni.

A GAZDA OLDALÁRÓL

Miért jó dominánsnak lenni? Valami haszna minden viselkedésmódnak van az ember számára, ami neki valamilyen többletet ad, vagy fontos. Egy dom megélheti többek között a következöket:

– erö és eröszak (bármit megtehet, mert ö az erösebb)

– hatalomérzet (azt tehet, amit akar)

– dominancia (a kezében tartja a másik sorsát és életét)

– énerösítés (képes teljes befolyásra valaki felett)

– agresszív impulzusok kiélése (önmagát is kontrollálhatja)

Mindemellett egy rabszolga szigorúan elnyomott lény, ami egy etikailag nagyon súlyos helyzet. Egy igazi mesternek ezt nem szabad elfelejtenie. Egy jó master tiszteli a rabszolgáját, aki mellette átélheti a teljes lealacsonyodást, anélkül, hogy le kellene mondania az életéröl. Ezt a státuszt mindkét részröl rendkívül nehéz megörizni. A rabszolgát nem szabad leértékelni vagy megszégyeníteni. A valódi gazda mélyen ismeri a slave lelki mozgatórugóit, és törekszik rá, hogy megismerje rabszolgája korlátait is. Felismeri, hogy melyek azok a határok, amelyeket már nem léphet át, és amelyre a slave-et sem kényszerítheti. Miközben teljes önátadást követel meg, valójában világosan tudnia kell, hogy a rabszolga sohasem lehet az ö birtoka.

Vannak azonban bizonytalan önértékelésü domok is, akik rombolják a kezükbe letett életet. A „nélkülem nem lehet örömöd” hozzáállás, a mindenáron való birtokolni akarás gyenge domra utal, ahogyan az is, ha subját érzelemmentesen kezeli, és mint egy tárgyat, használat után eldobja. A dom esetében általában érdemes feltenni a kérdést, vajon ö maga mennyiben hasonlít a subjához – nem ritkán ugyanis a dom éppen a benne rejlö szubmisszív elemeket kompenzálja. (Valahogy úgy, ahogyan a bántalmazott gyermek is teszi: vagy áldozattá válik, vagy azonosul az agresszorral, és másokat tesz áldozattá.) A domnak idönként saját viselkedésével is nagyon keményen szembe kell néznie: egy másik ember feletti uralom rendkívüli és megterhelö felelösség. Más szenvedését, fájdalmát, kiszolgáltatottságát elöidézni még a beleegyezésével sem könnyü, a természetes, emberi empátia és a kíméletlen szigor közti ellentét pszichés válságokat okozhat. Akkor jó, ha valaki ezt érzi. Ha már nem, többé nem alkalmas a dom szerepére.

A RABSZOLGA OLDALÁRÓL

Miért jó subnak lenni? Mit kap az alávetett személy cserébe azért, hogy odaad mindent önmagából?

– a védettség érzetét (valaki, nála hatalmasabb figyeli és vigyáz rá)

– átadott felelösséget (nem kell döntenie, átruházhatja a felelösséget)

– a fontosság érzetét (valakinek annyira fontos, hogy mindenét akarja, öt, teljes egészében)

– megszabadulást a büntudattól (a szégyenteli dolgait is megmutathatja és a dom elfogadja benne azokat)

– énerösítést: csökkentheti a „nem vagyok elég jó” alapszorongását (sikeresen teljesíti a feladatokat, akár a verés elviselését is, a dom büszke rá)

A sub új dolgokat tanulhat meg az adni és kapni szabályairól, hiszen mindent kell adnia, és nem tudhatja, mit fog kapni. Megtanulhat bízni – egy személyben legalábbis. Ez a kötödés odáig viheti, hogy a testét is megváltoztatja, például bélyegek, jelek, tetoválások, sebek kerülhetnek rá, amelyek fétisként müködnek, és emlékeztetik öt a fétis-személyre. Ezek a jelek így a hozzátartozás biztonságérzetét teremtik meg.

Rabszolga taktikák, menekülés és túlélés:

A szerepjátékok esetén egyértelmü, hogy a sub irányít, az ö korlátai szabják meg a dom határait is. A master/slave viszonyokban azonban a rabszolgának gyakorlatilag nincs látható eszköze. Mégis képes arra, hogy hatást gyakoroljon – nem is kicsit.

– A konfrontálódó, harcos sub nem adja fel, és annyira jól viselkedik, hogy másra nem lesz lecserélhetö, és a gazdáját is függövé teszi. Ö is alkalmazhat érzelmi zsarolást, vagy kiismerve a gazdáját (nem mindig tudatosan, de) játszik az érzelmeivel. Sok mangatörténetben láthatjuk ezt a felállást: a petbe, rabszolgába egyszerüen beleszeret a dom, és a partnerek egyenrangúvá lesznek.

– Az elkerülö, visszahúzódó sub azonban nem ilyen szerencsés. A lélekkel a valóságban nem lehet játszani. Senki nem élhet huzamosabb ideig úgy, hogy önértékelése, szabadsága, az önmaga feletti döntés képessége egy másik ember kezében van. Végzetes esetben a sub súlyosan károsodik, regresszióba, betegségbe vagy halálba menekül.

Minden domnak és subnak tudnia kell: egy ember önbecsülését nagyon könnyü szétrombolni. Visszaadni neki pedig nem lehetséges. Csakis saját maga építheti vissza, de olykor az még terápiás segítséggel is évekig tarthat.

KÁROS FOLYAMATOK

Minden olyan viszony, amelyben a felek nem egyenrangúak, magában hordozza a lelki sérülések és torzulások kockázatát. A dom/sub leosztásban ilyen kritikus pont lehet például:

– az énvesztés (a személyiség szerkezete szétesik, mert esetleg a személy pszichésen sérült)

– az énkép torzulása (már nem képes reálisan látni önmagát és a helyzetet – ez a dommal is megtörténhet)

– döntésképtelenség (ez a tanult tehetetlenség, vagyis amikor az egyén elveszti a kontrollt a saját sorsa felett)

– önpusztító, öngyilkos állapotokba juthat (suicid krízisbe kerülhet, tipikusan ha a növekvö kizárólagossággal a saját én meggyengül, és egyre inkább a másik válik a középponttá, majd ez a középpont valamiért elvész, például egy szakítással)

Nagy gond lehet egy dom/sub helyzetben, hogy létezö problémás folyamatokat, esetleges sérüléseket tart fenn, ahelyett, hogy segítene gyógyulni, kilábalni belölük. Megidézhet gyermekkori szorongásokat és félelmeket, a személyiségfejlödési szakaszok kríziseinek furcsa ismétlése jöhet létre, azok átdolgozása nélkül. A gyógyítás persze nem feltétlenül egy dom dolga, de az már lehet a felelössége, hogy a társát hozzásegíti-e az önálló, felnött élethez, ahhoz, ami minden érett személyiség útvonala az életben: hogy eljusson a függéstöl az érzelmi önállóságig.

Ha ehelyett a tökéletes fordítottja zajlik le, akkor semmi sem fog müködni a felnött énre jellemzö dolgokból. Ezek:

– ösbizalom, vagyis hogy az ember bízik a világban, el tud kötelezödni (itt csak egyetlen emberben bízik meg, különösen igaz ez a master/slave viszonyokra, azokban is a 24/7 kapcsolatokra)

– autonómia, vagyis hogy az ember a saját életére vonatkozó döntéseket önmaga hozza meg (itt más személy határoz)

– kezdeményezés, vagyis hogy az ember kitüzhet célokat, és azokat megvalósíthatja (itt nem lehetnek saját céljai, mindenben alárendelt egy másik akaratnak)

– teljesítmény, vagyis hogy vállalni tudja a felelösséget a saját teljesítményéért (itt a teljesítmény sem a saját célhoz kötödik, hanem egy másik személy céljához. Akkor van elfogadás, ha ezek valósulnak meg. pl. ha elviseli a büntetést, akkor lesznek rá büszkék, vagyis ha megengedi, hogy más azt tegyen vele, amit akar)

Összegezve: egy dom/sub társulás elképesztö erövel megnyithatja a személyiséget a saját elfojtott, szégyellt vagy büntudattal terhelt oldalainak felszabadításához. Egy master/slave kapcsolatban elökerülhetnek a lélek legbelsö félelmei és rettegései, amelyek megmutatásához a masternek biztonságos lelki környezetet kell teremtenie. Egy master/pet viszonyban átélhetö a teljes elfogadás és a szeretet.

Ugyanakkor nem is kevés alá-fölérendelt viszonyban a szubmisszív tag elképesztöen súlyos árat fizet a szeretettség érzetéért: a teljes önfeladást.

HOLOTT A SZERETET LÉNYEGE ÉPPEN AZ, HOGY NEM KÖVETEL SEMMIT.
MAGÁTÓL KELLENE MEGKAPNUNK, MERT MINDENKINEK JÁR, ANÉLKÜL, HOGY BÁRMIT MUSZÁJ VOLNA TENNI ÉRTE.

(Forrás)