Szakadnak a szálak …
Fogtak évekig, voltak
kezdetben lágy selyemfonál,
végigsimogatja a testet
gyönyörrel tölti meg

Vajon miért ragad?

Szakadnak a szálak …
Nem is selyem ez,
inkább pókfonál,
aljasul édes, édesül
aljas, biztonsággal kecsegtet
aljasul
édesen
Beleragadsz és azt hiszed,
jó helyen vagy.

Hát nem.

És már majdnem késő,
mire rájössz …

De csak majdnem.

Szakadó szálak …
Vajon magad szakítottad el?
Vagy elérett az Időben?
Vagy egy kéz kinyúlt a semmiből
és jószándékkal
kiszabadított belőle.

Aztán megtörölgette
beragadt szemeidet.
Hogy láss is végre.