Nem a szavak embere …..

Nem baj.

Néha, ha megkérdezem, hogy szeret-e, azt szokta mondani:

– Tudsz te ennél hülyébbeket is kérdezni, Drága, igyekezz.

Meg is sértődhetnék. Ha tényleg hülye lennék 😉 . De nem vagyok. Na, jó, csak egy egész kicsinyég 😈 .

Volt részem már régen szép szavakban,

selymesekben, cirógatókban ….

Hazug szavak voltak ….

És a szavak mögötti tettek öltek.

Öltek érzést, lelket, testet, mindennapot …

s majdnem engem is megöltek ….

Hát inkább nem kérek belőle.

Hazug hizelgés hálója, mint pók szőtt be.

Nem láttam mögötte a valót.

De a végén már kicsit haldokoltam.

Sártengerben fuldokoltam …

Inkább nem kérek belőle többé ….

(én)

Nem a szavak embere, csendes.

De ölelkezés után van egy mondat:

– Imádlak, Drága.

Elég ez nekem, nem kérek többet.

Csak ölelj, szorits magadhoz, Kedves 😉