visszagondoltam az elmult évekre
nem kellett volna
eszembe jutottak azok az emlékek, amiket inkább ki kéne törölni
amik a gyerekemnek még ma is rémálmot okoztak
láttam magam elött a lepusztult házat
a leszakitott karnisú függönyöket
a betört üvegü ablakokat és ajtókat
a romhalmazt, amivé az otthonom és az egész életem vált
a részeg vigyort
a részeg agrsszivitás hangját
a félelmet, ami beszőtte az életünket
az alkoholbüzös lehelet szagát
a kiúttalanság minden félelmét
a reménytelenség gyötrelmeit
a halál utáni vágyat
a lelkemben sokszor lejátszott robbanást, amit a kiengedett gáz meggyujtása okozna
minden rettegö pillanatot…

nem adtál annyit, amennyit elvettél tölem
megpróbállak nem gyülölni érte
nem akarom tovább cipelni a gyülölet kosarát

most leteszem a kezemböl

nem gyülöllek többé

majd Övele elrendezed

mondá az Úr: enyém a bosszú
amen