Szomorúan ébredtem. És nem tudom, miért. Nem is álmodtam semmi olyat, ami indokolná. Tegnap is olyan kellemes dolgok történtek velem.

Olyan üresnek tűnik a világ körülöttem … és mintha én lennék az a kis muris figura a zenélő doboz tetején … és forognék körbe-körbe … céltalanul, magam körül a semmit nézve.

Mintha valami sok lett volna. Vagy épp kevés? A csuda tudja …

Na gyerünk, kezdődik a nap. Tegyünk úgy, mintha minden jó lenne. És mintha a zenedoboz táncosának nem lenne hirtelen csupa seb a porcelánszive …

Hogy is kell mondani? La vita é bella. Hogy is kell érezni? Szép az élet