Talán én is
Tegnap megint azon a határon voltam, hogy nem birom már a fájdalmat. Az utolsó két nap szörnyű volt. Meddig kell, meddig muszáj még viselnem??
Épp volt egy rahedli gyógyszer itthon … elég lett volna.
Honnan vegyek minden percre újabb erőt, hogy bírjam, még bírjam, még és még bírjam????? És nemcsak a fájdalmat, hanem a kiszolgáltatottságot, a tehetetlenséget, mindent.
Nem is tudom, hogy valóban mi tartott vissza …. A józan ész szikrája? Ez lenne a józan ész??? Ez nem józan ész, hanem már egy értelmetlen baromság. Úgyis vége lesz egyszer. Hát akkor? Miért ne hozhatnám közelebb azt a véget???
*
Aztán ültem.
Ültem.
És úgy döntöttem, hogy újrarakom a rendszert.
Nem biztos, hogy kellett volna, bár az Opera parancsikonja már az előző frissítése óta eltűnt az asztalról és csak egy üres jegyzetlap volt helyette. Működött ugyen, de .. akkor sem normális ez. Nekiálltam, felültelepítettem, akkor sem látszott.
Uninstalláltam, hogy hátha.
És az uninstaller nem tudott csinálni visszaállítási pontot. Biztos, hogy hibás az az Opera.
És be sem tudta fejezni az uninstallt, mert belefagyott.
Megpróbáltam egy másik fölösleges progit letörölni. Ott sem tudott csinálni visszaállítási pontot … Ilyet még soha nem tett. Baj van. Visszaállítási pont azért kell. (Nekem is kellene valahonnan szereznem …önmagamnak)
Ez nem oké. A Messenger se működik, tiszta fehér. Vajon miért.
Kinyirta az Adblock. Előző nap még jó volt.
Meg ilyen apróságok.
Azaz valószínűleg bejött valami, amit még Iván sem ismert fel.
Kihoztam a telepítőket és kezdtem imátkozni. Jól tettem. Mert az író-olvasó csak ötödik próbálkozásra volt képes a maga fizikai valóságában megforgatni a lemezt… Megpróbálhatom felrakni pendrive-ról is. De akkor mi lesz az alaplapi driver lemezzel? Ha azt se forgatja meg, mit csinálok?
Felment. Aztám meg kétszer annyi ideig frissített. Emiatt megint lett egy windows old mappám. Nem baj. Elfér. Van hely.
Most működik.
Talán én is.
*
Elmosogattam, mosok, közben szarakodok a bloggal. Most van az a perc, hogy azt érzem, mindenki szaralak volt-van-lesz, nem érdemel egy kicsi jó szót sem.
Sajnos én sem.
Nem. Ez negatív.
Dühösnek kell lennem …. Egyedül az vihet tovább. Az adhat erőt, hogy lépjek. Szó szerint lépjek. Ha fáj, ha nem.
*
Most jött EZ a poszt. Édes Jóistenem.
Menni kéne
Posztolva ekkor: 2012-01-14
Közel három év után újra képes voltam végigjárni az Interspart … Másnak biztos, hogy ez egy semmi, egy apró vacak kis dolog. De nekem nem. Nem azt mondom, hogy könnyű volt, de már nem is volt lehetetlen. Régen, amikor még néha jártam oda, ahogy hazaértem, legalább egy óráig igazán meg sem tudtam mozdulni a széken, anyira fájt a lábam … Örültem, hogy élek. Most pihentem tíz percet, aztán nekiálltam főzni.Apró örömek. Nekem mondjuk elég nagy.
Hogy is van az a mondás, amit a féllábú táncos mondott? A tánchoz nem láb kell. Valahogy igy -mosoly
Egyetlenegy kurva szó kell hozzá: AKAROM. Éveken keresztül igyekeztek elvenni tőlem ezt a szót … majdnem sikerült. De a végén visszaszereztem.
A győztesek soha nem adják fel.
Akik feladják, soha nem győznek…
*
*
Győznek??
Így is, úgy is meghalunk.
Nem. Negatív!!!!
Ha mindazt végigbirom és végigcsinálom, amit az élet, a sors, Isten adott nekem, akkor győztesként fogok elmenni.
Ha elmenekülök, időnek előtte, akkor vesztek.
Megint magammal kell harcolni. Valahogy meg kell mutatnom önmagamnak, hogy magamat tudom legyőzni. Magamnál kell „jobbnak” lennem.
Mert ez a harc csak magamhoz képest létezik. Önmagam viszonyában.
A Kölyök értené.