Te utolsó ….. katicabogár
‘Te utolsó ….. katicabogár’
Volt valaki, aki szerette bizonyos helyzetekben ezt mondani nekem:
‘Te utolsó ….. katicabogár’
Nem lehet persze írásban a hangsúlyt visszadni. A ‘te utolsó …’ a lenézés mélységében szólt. Aztán hatásszünet. Majd a világ legkedvesebb hangján: ‘katicabogár’ … tele szeretettel és mosollyal. Soha nem tapasztaltam, hogy valaki a hangjával is képes mosolyogni.
Ennél szebbet soha nem mondott nekem senki. Szerettem vele játszani.
No ezt a lécet ugorja meg valaki.
Még soha senkinek nem sikerült.
elporladt semmik
Megnézte a börtönvirágokat
melyeket valaha vér festett
vörösre.
Most nincs már egyéb
mint elporladt semmi
a málló
téglafalon.
Már a börtön nevet
sem érdemli.
Oxigén
Álmában beletette a csuklóját a férfi tenyerébe. Rászorultak az ujjak. A másik kar átkarolta és megfogta a másik csuklóját is. Belesimult a férfi ölébe. Aludt.
Álmában-álmában olyan képek tolultak agyába, mintha egy csapnivaló japán erotikus művészfilmben játszott volna őrült szinésznő szerepet, kezében egy hímtaggal.
Álmában a karok egyre jobban fojtogatták, ugyan nem kapkodta a levegőt, de az agyban egyre jobban csökkent az oxigén.
Lassan. Lassan.