Toronyban
Mikor jön vissza?
Szignifikátor: XVI. Torony
Összeomlott valami, de nagyon.
Tudat alatt mi van? XX. A Végítélet
Megváltás, felszabadulás, csodálatos átalakulás, gyógyulás, a feltámadás élménye, a korlátok közül való szabadulás. Egy elveszettnek hitt dolog újbóli felbukkanása. A lap a legmagasabb síkon az idővel és az időbeli változásokkal is összefügg. Egy korszak lezárulására és az azt követő felszabadulásra is utalhat.
A kérdés közelmúltja: V. Főpap
A Főpap az élet jelenségeinek mindhárom szintjét: a test, a lélek és a szellem, illetve a menny, a föld és a pokol értelmét egyaránt ismeri.
Nem-cselekvés, alázatosság, hit, a rejtett igazság megtalálása.
Miért ez a kérdés? XV. Az Ördög, a Kisértés
Az Ördög démonikus lény, láncra veri az embert, rabságban tartja. Az emberben élő, ám megtagadott, rejtett titkos szenvedélyeket, bűnös vágyakat és általában a sötét oldalt szimbolizálja, s ezzel mindazt, amit nem akarunk magunkban észrevenni. Olyan helyzeteket is jelöl, ahol elfog a kisértés, hogy belső meggyőződésünk ellenére tegyünk valamit. Mégis ezek a helyzetek azok, amelyekben a legtöbbet tudjuk meg saját gyenge pontjainkról. Az Ördög lapja árnyoldalunkra rávilágítva járul hozzá a teljesebb önismerethez.
Függőség, mértéktelenség, beteges szenvedély, megszállottság, önpusztítás, csábítás, tévút.
Válasz: XIV. A Mértékletesség
A megfelelő arányokat, a helyes mértéket szimbolizálja. Nem tesz különbséget a jó és rossz, beavatott és beavatatlan, értékes és értéktelen, kellemes és kellemetlen között, itt egyedül a helyes arány a döntő.
Kirakás: Orákel
Kártya: Marseille-i Tarot
Van még két kártya, ha nem érteném.
De értem.
Valaha egy korszak lezárult bennem. Felszabadultam. A régi korlátok leomlottak. Egyedül is megcsináltam volna talán, de segítséggel gyorsabban és jobban ment. Persze aztán ebben sem tanúsítottam mértéket. Elszálltam egy másik irányba.
Magamban tudtam, hogy ez így nem jó. Mert a probláma maga jelentette a kisértést, a sötét felbukkanását. Megtudtam magamról egy csomó „sötét” dolgot, segített az önismeretben. De éreztem, hogy még ebbe is beleragadhatok. Nagyon könnyen. Bár nagyon csábító lett volna ezt tenni, vagy hagyni hogy sodorjon magával. De ez nem az én utam. Ennyi kellett belőle a felismerésekhez.
Egyedül nem tudtam ellenállni a kisértés csábításának. Istenhez fordultam. Engem sajna nem sokszor lehet gyengéden és szép szavakkal terelgetni. Pofonok kellenek. Isten megoldásai egyszerűek és hatékonyak. Összedöntötte az egészet. Ez a Torony leomlott. Hiába kapaszkodtam, zuhantam én is.
Mi a számomra egyedül elképzelhető megoldás? Mikor jön vissza?? Lehet, hogy soha. Lehet, hogy ebben az életben nem.
Mindaddig várnom és persze dolgoznom kell önmagamban, amíg az a bizonyos Mérték meg nem lesz. Amíg meg nem találom a helyes arányt ebben is.
A kártya épp abban és annyira erősített meg, amit tulajdonképpen mostanában magam is éreztem. Csak hát nehéz az embernek ilyen nyíltan elismerni még magában is.
A Tornyot, mint szignifikátort persze magamnak választottam, a képeket nézegetve … Erről ennyit.
Nézegetem most a Szignifikátort … amit én választottam. Két alak zuhan le a toronyból. Más-más irányban. A zuhanás végén mindketten kezükkel megtámaszkodnak a földön. Nem nyaktöréssel esnek. És az arcukon nem félelem van. Hanem valami semleges belenyugvásféle …
Tényleg hagyni kell, hogy a képek dolgozzanak …