Mindig azt hiszem (vagy attól félek), hogy nem szeret, hogy rám fog unni, hogy egyszer rádöbben, hogy én tulajdonképpen öreg vagyok hozzá és tényleg fog keresni egy korban hozzáillő fiatalabbat …… Tele vagyok néha emiatt szorongással, kisebbrendűségi érzéssel és sokat sirok miatta ….

Volt nekem egy „fiatalkori” nagy szerelmem, akivel a felsőiskolába jártam együtt. Nagyon szerelmes voltam belé, de a sors nem akarta, hogy összejöjjünk …

Aztán egyszer csak kb. 13-14 év múlva újra elém sodorta a sors. És akkor derült ki, hogy ő is érzett irántam valamit, de akkor már vőlegény volt és nem akarta megszegni a szavát. Teltek az évek, az ő házzasságai se sikerültek. Aztán egyszer csak találkoztunk a nagy semmiből, hirtelen. És pár nap kellett hozzá, hogy egymás karjában találjuk magunkat. Úgy, ahogy azt régen szerettem volna. De mindez már későn volt. Nekem kisgyerekem volt. Ő meg olyan súlyos személyiségzavarba került, ami néha már a valódi elmebetegség határait súrolta ….

Magyarán elmondhattam, hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam. Nem is lett belőle tartós dolog. Ismét sokáig, néha évekig nem találkoztunk. Néha gondoltam rá. És néha egy telefonhivás erejéig felbukkant az életemben. Legutóbb kb. egy éve. Akkor már nagyon beteg volt, testi betegségek miatt rokkantnyugdijas. És azt mondta, hogy rákot fedeztek fel nála, hónapjai vannak hátra …

Aztán pár hónap mulva neten azt üzente, hogy kimegy külföldre kezeltetni magát …. hátha ….

Azóta nem hallottam felőle. De régen volt egy blogja, aminek a linkjét direkt nem tettem el … nem lett volna értelme. Mivel nem akartam valakit az interneten keresztül a halálig elkisérni …. mert ő ezt várta tőlem. De én képtelen voltam rá … itéljen el, aki ezt jobban birja, én nem bánom … de én nem birtam.

Ma kerestem egy dolgot a neten és egyszercsak a Google kidobta a blogja linkjét. Persze, hogy beleolvasgattam, érdekelt, mi van vele, korábban azt se tudtam, hogy él-e még …. Jelenleg úgy vettem ki a beirásaiból, hogy jól van … (régen szeretett „hazudni” vagy „lóditani”, hogy sajnáltassa magát …..) , igy azt sem tudom, hogy a rákból mennyi igaz. (Remélem, semmi.)

Ahogy olvasgattam a blogját, megállt mögöttem a Drága és kb. ezt mondta:

– Látom, Drága, hogy téged nagyon érdekel ez az (itt mondta a nevét).

Mire én válaszoltam, hogy csak annyira, mint egy régi ismerős a múltból, aki régen az életem része volt évekig, mint jóbarát. És ez tényleg igy van.

De vak és süket az az ember, aki ebben az egyszerű barátságos kérdésben nem hallja meg és nem látja a tulajdonos jogainak csendes számonkérését.

Lehet, hogy tényleg nem kellene annyira félnem, hogy rám un és elhagy ❓ .

Szeretlek, Drága. És igen, csak a Tiéd vagyok, senki másé. Nekem nem kell Rajtad kivül senki. Mert szeretlek. És imádlak. Uram, Egyetlenem.