Tüskéshátú bölcsessége
A Boszorkánynak semmi kedve nem volt kimenni az erdőbe és sétálni, közben bolondgombát, elhullott denevérszárnyat és a senyvedő fű között apró csigákat gyűjteni, mert nagyon hűvös lett. Inkább üldögélt a székében a gunyhóban és nem csak a hárászkendő volt a vállán, hanem magára terítette a régi lópokrócot is. Ezerévesen már elég fázósak a boszorkányok is.
Üldögélt és közben azon morfondírozott, hogyha nem lenne Tüskéshátú barátja, az okos véleményével, bölcs eszével, akkor a békát nagyon hosszú időre a Nagy Semmi túlsó szélére ragasztotta volna a varázspálcájával, nehogy képes legyen a Boszorkány közelébe kerülni.
Szerencsére Tüskéshátúnak jó gondolatai vannak. A béka hálával tartozhat neki.
Meg is mondta ezt előző este a békának, amikor talpmelegítőnek használta.