Úgy uralsz
Úgy uralsz …
Úgy uralsz, mint még soha senki.
Nemcsak zárt ajtók mögött az ágyban,
de a hétköznapok valóságában …
Szivesen rágyújtanék, itt benn,
de nem teszem. És nem merem.
Félek, hogy elveszítelek.
Félek, hogy viccből szőtt szavaid
egyszer csak véresen komolyra válnak.
És elmész. És itt hagysz engem a magánynak ..
Semmi vagyok már tényleg.
Nélküled semmi.
Nincs olyan, hogy Te meg én.
Csak mi …
Nincs kezedben sem bilincs, sem kötél.
Mégis valamivel raboddá tettél.
Mint a vadász, ki csak ránéz a vadra
és az mozdulni sem mer, csak hagyja,
hogy zsákmányul ejtsék.
Imádlak, Uram, Egyetlenem
és most döbbenek csak rá, hogy ez az igazi subság talán.
A megfelelni vágyás, hogy olyat tegyek és olyan legyek, ahogy Te elvárod.
És amivel örömet okozhatok Neked, Drága.
És ami még akkor is müködik bennem, amikor nem vagy itthon.
Mert elfogadtam az értékitéletedet, legalábbis próbálok alkalmazkodni hozzá és megfelelni neki.
Mert nekem jó az, ha Te boldog vagy mellettem, velem …