Ülök a gép előtt dögrováson blues
Nő a tükörben. Fáradt, de szép arc. Korához képest persze. Lelkében ott kukucskál az ördög. Néha kettő is.
* * *
Manipulátorok. Aljasok, mocskosak? Lehet. Viszont az út, ahol találkoztatsz velük, jószándékkal van kibélelve. Valódival. Korántsem biztos, hogy a pokolba vezet.
– Holnap leirom neki. Amit írt … a korlátozottságról, azzal nagyon megérintett. Ismerem azt az érzést. Azt a kiszolgáltatottságot.
– De a módszer … az a tiéd …
– Nem baj. Hátha valamit tudok segiteni.
– -pux
* * *
Hoppá. Tegnap valaki megint megpróbálta aggatni a karmait. Belém nem, mert sehogy sem passzolna. Nem vagyok férfi. Végiglistázom az ismeretségi körömet. Szinte mindenki kiesik. Mint a Hegylakóban … csak egy maradhat. Szánunk a dologra pár mondatot, nem többet. Megszületik a megállapítás. Ez is bekerül a „repül a bálna” kategóriába. (Eddig is ott volt többedmagával.) Aki hülye, az is marad.
* * *
Hugh Laurie – Police Dog Blues Fogalmam nem volt, ki ez. Nem vagyok TV néző. De aztán valami beugrott. Mert olvasni azt szoktam néha. Ezt-azt.