… de milyen balga. Egy vén madár, aki a Hold elött szárnyal. Ostoba vágyálom csupán, nem más. Egy földön csúszkáló lélek ostoba vágya csupán. Ugyanmár, te vén madár! Ily magasba vágysz? Szárnyad se birná, nemhogy lelked, mely a leélt évek rabságának foglya már.

Öreg károgó, ostoba tollcsomó. Szállj le a vágyálmok közül. Nem való már ez neked, te vén madár. Maradj te csak a földön, a porban és ifjonti eröd maradékával turd fel a földet pár száraz magért, amit neked még az élet tartogat. Hogy legalább életben maradj még kicsit…

Ostoba vén madár.