Beszélgettem itt egy sub férfival. Neki irom most ezeket:

Tudom, hogy nehéz egy férfinak felvállalni a szubmisszivitást. Én elmondtam erröl, amit gondolok, nem is részletezném itt tovább.
De nekem ugy tünik, hogy Te nem igazán sub vagy, hanem lelki mazochista.
Volt részem egy ilyen férfiban, 8 évig éltem vele. A végén már a gondolkodást is rám hagyta. És én is csak egy esendő, hibákban bővelkedő ember vagyok. Sokszor hoztam rossz döntést, sokszor gondoltam nem jól a dolgokat….
Utána viszont nem volt rest rámutatni minden hibámra és a képembe vágni minden rossz döntésemet…. ehhez nagyon értett….
Hát köszönöm, de nem kérek többet az ilyen beszélgetésekből. Nem adok sem tanácsot,de még véleményt sem a továbbiakban. Még igy cset-szinten sem.
Mert nem az én életem. És nem az én felelösségem. Hanem a Tiéd.

Sokszor adtak nekem okos tanácsot. Én meg nem fogadtam meg. Mert csak akkor hittem el, hogy fáj, ha már saját magam fejét vertem bele a falba….. addig nem….
Mindenkinek vannak ilyen falak az életében. És a fej-beleverést sem lehet mindig elkerülni…..