Nekem kamasz korom óta mindig egy idösebb,biztonságot és eröt adó férfi volt az álmom. De az élet ugy hozta, hogy mindig fiatalabbal és nálam gyengébb személyiséggel hozott össze a sors. Nem véletlen, hogy az évek alatt maximálisan beleuntam, hogy mindenben nekem kell dönteni és én vagyok a valódi családfö!! Egy nönek se jó az szerintem, ha MINDIG rajta van a nadrág, mert az nem igazán nöi szerep és nem nöi élet…..
De hát eddig ez jutott.
Amugy a választások meg mindig kicsit saját magunkról is szólnak,azt hiszem.

Talán eddig ÉN nem voltam alkalmas egy olyan kapcsolatra, ahol igazán nö lehetek…. De most olyan EMBERT ÉS FÉRFIT találtam,akire, fiatal kora ellenére is fel tudok nézni, igazán tudom tisztelni és hallgatni tudok Rá, elfogadni a döntéseit.
Ritka az ilyen.
Tisztelem, mert okos és bölcs is. És szeretem, mert egy csodálatos férfi. És jó egy olyan társ, aki végre okos döntéseket tud hozni az életünkben. Mert az eddigi kapcsolataimban sajnos mindig én hoztam az okosabb döntéseket (ezzel nem azt mondom, hogy abszolút értékben okosakat, csak viszonyitásban az okosabbat). Ezért olyannyira nem tudtam öket mélyen, magamban tisztelni, hogyha valaki azt mondta rájuk, hogy az „urad” – nem D/s értelemben,hanem hétköznapi szóhasználatban! – akkor azonnal tiltakoztam, hogy nekem csak egy Uram van, fenn az Égben!!! Most nyert számomra valódi és ELFOGADHATÓ értelmet az a szó, hogy az „uram”. És lassan talán az „Uram” is. Nem jó az egy nönek, ha sokáig férfi szerepben kell vezetni egy család életét. Mert az akkor nem igazi család és nem igazi nöi élet….. Én az évek hosszán át tartó vezetéstöl már nem igazán voltam NÖ… férfi sem, inkább olyan semleges nemü nyomoréknak éreztem magam. És immár „vén” fejjel találtam egy olyan embert, akinek teljes bizalommal át tudtam adni a vezetést, mert érett és képes rá minden téren!!
Végre!!