megint álmodtam a félhosszú feketehajúval. egy közösségi helyzetben láttam, de a valóságban nem voltam ott, mert virtuális valóság szemüveg volt rajtam. olyan volt, mint egy filmvetítés, de ott ültem két székkel mellette.

néztem és néztem. azt tudtam, hogy én látom, de azt is, hogy ő engem nem. bár nem voltam ebben biztos teljesen …

virtual reality … milyen szép szimbólum. a mi valóságunk mindig virtuális volt …
még a meggyes-mákos süti is