Valahol olvastam.

„Verekedjek nőért? Te talán díjnak érzed magad, a győztes visz? Ha védeni kell, más tészta..”

Hoppá. Felrémlik egy emlék a régmúltból. Igen. Valamiféle „díjnak” éreztem magam. És ostobán büszke voltam a helyzet miatt. Oda kellett volna mennem. És megmondani mind a kettőnek, hogy itt és most be lehet fejezni. Nem vagyok díj. Én viszont értékesnek éreztem magam a dologtól. Ebből az új szempontból nézve szomorú. Mert önértékelési problémákat jelentett.