A prédikátor
Van olyan ember, akit Isten – általam fel nem mérhető bölcsességel – prédikátornak teremtett.
Prédikátorok mindig voltak és sajnos, lesznek is. A legtöbbjük veszélytelen. De vannak veszélyesek is. A veszélytelen prédikátorokban van némi alázat, az emberek és az Élet iránt.
A veszélyesekben nincsen. Kéretlenül öntik a véleményüket vödörből az őket hallgató emberek fejére. Ugyanígy öntik a tanácsaikat is. Prédikációjuk közben kibeszélik más emberek életét a nagyközönségnek és ezt az sem teszi etikussá, hogy nevesítés nélkül.
Hozzák a példákat, hogy ki mit és miért csinált rosszul az életében. Stílusuk közben lesajnáló, bár ezt a megértés köntösébe próbálják öltöztetni, vagy még ezt sem, hisz kijelentik ex cathedra, hogy nem értik az ilyen embereket.
Ha valaki nem érti meg a környzetében lévők életét, akkor miért beszél róluk annyit …
Miért nem beszél azokról, akiket ért? Azt a véleményét legalább meg tudná védeni…
Sokat gondolkoztam azon, hogy miért nem az utóbbit csinálja. Hogy miért? Mert akkor nem tudná kioktatni a fél világot, hogy szerinte hogyan kellene élniük. Nem tudja, hogy ez a fajta prédikáció mekkora felelősség? Szerintem nem. Hiszen ő csak jó akar lenni mindenkihez. Tele van jószándékkal.
A baj az, hogy az ilyesfajta jószándékkal van a pokolhoz vezető út is kikövezve.
Van egy nagyon jó film. A címe: Mégis kinek az élete …