Van Benne valahol mélyen egy ragadozó. De elrejti a civilizáció máza és a túlkontrollált önfegyelem burka. De én néha látom.

Ragadozó. Egy archaikus ösztönlény. Olyan hatalmas fizikai erővel és kirobbanó erejü id-del, amit csak egy bivalyerős superego tud kordában tartani. Szerintem senki sem veszi észre. Mindenki csak egy nagy darab, csendes, halk szavú embert lát. De én néha találkozok azzal a ragadozóval. Imádom nézni az arcát, amikor belém lövelli a magját, arca eltorzul, szája hangtalan üvöltésre tátva. Egy győztes him oroszlán, aki éppen most tette magáévá az asszonyát, legyőzve minden más himet. Szeretem ilyenkor nézni. Ha látom, nagyságrenddel nagyobb az én élvezetem is.

Ritka becses pillanatok. Amikor egy oroszlán megmutatja az igazi arcát …