Aftercare. Szóval igy hivják.
Nyomok az időben
Azt hitte, hogy már mindent régen kidobott. Az ott maradt relikviáit a múltnak, a pillangókéseket, a csipeszeket a kistáskából, a kék műanyag farokgyűrűt, a kulcsát vesztett bilincset, a péniszre húzható, türkiz szinű gumiszerű valamit, aminek soha nem tudta a nevét, de azt igen, hogy kis tüskék vannak rajta, amik fokozzák az élvezetet a hüvelyben.
Ezek már mind repültek a kukába régen. Az az ízületi fájdalmakra használható bedörzsölő folyadék is a fürdőszoba polcán, ami mentolos, hűsiti a fájó lábat, derekat, de azt is megtapasztalhatta, hogy milyen, mikor a nemi szervére kenik. Az is rég repült. Együtt a fekete bevonatos orvosi acél fém jeggyűrűvel. Vajon hogy kell írni? Jegy-gyűrű? Jegygyűrű? Sehogy sem tetszik most a szemének az irásmód. Mint ahogy az a gyűrű sem tetszett már – Istenem, pedig hogy ragaszkodott hozzá évekig … erre is mondható, hogy igy múlik el a világ dicsősége, állapitja meg most mosolyogva -, és az is a kukában landolt.
Évek óta abban a hitben élt, hogy semmi nem maradt. Tavaszig.
Akkor vette észre egy portörlésnél. Eddig is mindig látta, de automatikusan a kezébe vette, letörölte róla a port, és visszatette. Az agya egy hétköznapi tárgyként kezelte, semmi emléknyomot nem kapcsolt hozzá. Annál a bizonyos portörlésnél viszont igen, Egy pillanat alatt. Atyám … minek van még ez itt? Hisz már rég lejáratos. Lecsavarta a krém kupakját és megcsapta az orrát az avas kenőcs szaga. Mindig utálta az avas dolgok szagát. Felfordult tőle a gyomra. Mint most is.
Gabi babakrém. Rózsaszin tubusban. Azt használta néha a férfi sikositónak. Az anális dolgoknál.
Visszacsavarta a penetráns bűzre a kupakot gyorsan.
És kiment a szemeteshez.
Aftercare. Szóval igy hivják.
Aftercare. Szóval igy hivják …
———–
Utolsó figyelmeztetés:
„Még most mondom, hogy meg ne próbáld nyalni a talpamat! Mert esetleg csiklandós lesz és reflexszerűen orrba foglak rúgni. A talpacskáimat csak puszikálni szabad.”
———–
Harc:
„Parancsold meg, hogy induljak.”
„Semmit nem fogok megparancsolni. Nekem még soha nem volt arra szükségem, hogy paranccsal vezényeljek el egy pasit hozzám. Nem most fogom elkezdeni. Ha jössz, szivesen látlak. Ha nem, akkor otthom maradsz és keresel magadnak valami más szórakozást.”
————
Játék:
„Nos, akkor megkérdezem mégegyszer. Tényleg egy tárgy akarsz lenni?”
„Igen.”
„Rendben. Mi a tárgy legfontosabb jellemzője?”
Néhány válasz, ötletesek, de a nő nem ezt várja.
„A tárgy nem tud beszélni, kis barátom. A játék idejére néma leszel. Kivétel néhány biológiai szükségleted. Teljesen normálisan szólhatsz, ha a mosdóba kell menned, vagy szomjas vagy. És kapsz egy szót a játék idejére. Ha valami nem stimmel, kellemetlen, vagy túlságosan fájdalmas, azt mondod, hogy ‘stop’ és én azonnal leállok.
Okos dolog ez a stop szó. Egyikük sem használja hétköznapi beszélgetésben. Nem saját maga találta ki. Egyszer ő kapta menekülőszóként egy másik játékban … stop, stop.
Nem tartotta be a figyelmeztetést … Hiába mondta neki, hogy csiklandós lehet a talpa. Egyszer csak megérezte rajta a férfi puha és meleg nyelvét … ó, de jó érzés …
Élvezte a kényeztető nyelvet. Közben hideg arccal, még hidegebb hangon alázó és gyalázó mondatokat fogalmazott az agya, mondott ki a szája, majd már nem is kellett fogalmazni, teljesen spontán jött minden.
„Stop” – a nő azonnal leállt. Nem tudja még kiszámitani, hogy a talpával, lábujjaival milyen erősen ingerelje azt a finom műszert a férfi lába között … Gyakorolni kell még.
————-
Aftercare:
„Kérsz teát? Sajnos tegnapi, de ha gondolod, főzök frisset.”
„Nem kell, köszönöm, ez is jó lesz” – mosolyodik el a férfi.
„Bemegyünk? – kérdezi a bögre meleg tea után.
„Gyerünk” – mondja a nő.
Már ott fekszik a férfi ölében és óvatos gyengédséggel simogatja mindenét. Hasát, mellkasát, és mindent. Nehezedik a férfi lélegzete, kásássá válik a hangja:
„Ez olyan jó, hogy egész nap el tudnám viselni …”
Lassan szájába veszi a férfit és teszi azt, amit tenni imád. És várja az elkerülhetetlen robbanást. És azt a pompás izt a szájában.
Később kicsit félős hangon kérdezi:
„Nem volt büdös a talpam? Mert attól féltem, hogy az és kellemetlen lesz neked. Szorongtam tőle.”
„Nem, egyáltalán nem.”
Még később
„Fázom egy kicsit” – mondja a nő elalvás előtt.
„Gyere, bújj ide hozzám.”
Aftercare. Szóval igy hivják.
Jó tudni, hogy ennek még neve is van …
Az ilyenre nincs bocsánat
Nem akkor volt az a férfi szubmisszív, amikor a nő talpa alatt feküdt, mint egy elhasznált, koszlott lábtörlő, ami már semmire sem jó, csak az ember még arra is lusta, hogy kivigye és szemétbe dobja.
Nem akkor volt az a férfi szubmisszív, amikor azokat a csúf szavakat átszellemült arccal hallgatta, miket a nő mondott neki, hogy élvezze még jobban a játékbeli megalázottság helyzetét.
Akkor sem, amikor csillogó szemmel csókolta a nő talpát, és nyalta azzal a finom, meleg nyelvével.
Akkor volt szubmisszív, amikor eljött a hajnal és mennie kellett. És kénytelen volt a szakadó esőben visszagyalogolni az állomásról, mert ottfelejtette a táskáját, pénzzel, iratokkal, mindennel. És tudta, hogy a nőnek még lenne két órája aludni. Valószínűleg vissza is aludt már. És muszáj felköltenie a csengő éles sivításával.
A nő kinyitotta az ajtót. Soha nem fogja elfelejteni azt a testtartást. Mintha valakit a szőnyeg szélére vezényeltek volna, hogy valami főbenjáró bűnért felelősségre vonják. Egyenes állás, de meghajtott fej és vállak.
No, ez volt a valódi szubmisszivitás.
Ami mögött hosszú évek igazi megalázása húzódhat. Több vagy inkább csak egy nő részéről, valahol a férfi múltjában.
Most is látja maga előtt azt a helyzetet. Azt a szavak nélkül is bocsánatkérő tartást. Bocsánat, hogy felkeltettelek. Bocsánat, hogy élek. A látvány még most is könnyeket csal a szemébe. Valódiakat. Egy embert nem lehet megalázni a valóságban. Hogy így álljon egy ajtóban egy esős hajnalon. Az ilyenre nincs bocsánat.
A fene egye meg az olyan nőket, akik képesek ezt tenni egy férfival. Nem a BDSM-ben.
Az életben.
Nehéz a Boszorkányok élete
„Akar ma a Domina alázni? A Boszorkány légzést szabályozni? A Nő farkat kényeztetni?”
„Sajnos nem azon múlik, hogy akar-e. Lázas vagyok.”
„Akkor jobbulást neked.”
„Köszi.”
„Igyál sok folyadékot. Ha nem zavar téged, akkor meg én addig maszturbálok a talpaidat magam elé képzelve.
Mondjuk ha zavarna, akkor is…”
Nem lehet nem kedvelni. Mióta is? Több, mint egy éve. Néha az ember lánya legszivesebben alázás és egyebek helyett az ölébe, a karjába venné és simogatná, babusgatná …
Nehéz az Úrnők élete. A Boszorkányoké is.
Összeolvadás
Csókolta és pofozta
Simogatta és karmolta
Adott és elvett
Ahogy kedve tartotta
– Főzz egy teát, légy szives. Meginnék most egy bögre meleg citromos teát. Két percig áztasd a filtert, mert nem szeretem, ha csersavas. Ha jól csinálod, akkor jutalmul megengedem, hogy te is igyál egy bögrével.
– Ez nem hangzott parancsnak …
– Nem a hangnem a lényeg, barom. Bármi, amit ilyenkor mondok, még ha a legkedvesebb hangomat használom is, az parancs. Mikor tanulod már meg? Ha az ember üvölt a másikkal, az már nem parancs, hanem értelmetlen és emberhez nem méltó agresszió. Az meg nem fér bele a játékba.
Csókolta és pofozta
Simogatta és karmolta
Adott és elvett
Ahogy kedve tartotta
– Tedd le a szőnyegedet. És tegyél rá egy plédet is. Semmi kedvem, hogy megfázz.
– Milyen gondos vagy.
– Kussolj és csináld.
– Ide figyel, kisbarátom! Ha én máskor azt mondom, hogy fordulj keresztbe, az azt is jelenti, hogy már húzod is le a nadrágod meg a gatyád. Nem szeretném mégegyszer elmondani.
– Igenis, Úrnőm.
– Milyen kellemesen puha a hasad. Még annak is van előnye, hogy híztál, kisbéka.
Csókolta és nyalogatta
Két kezébe fogta és úgy tartotta a nő lábát, mintha a világ legértékesebb kincse lenne abban a pillanatban.
Elfáradtak, feküdtek. A nő álmosan odabújt a meleg férfitesthez a karok ölelésébe. A férfi simogatta a hátát, a karját. „Olyan vékony a karod …”
Reggel már a háziasszony és vendége ült az asztalnál.
– Iszol egy teát?
– Igen, az jó lesz.
– Főzzek frisset vagy jó a tegnapi?
– Á, dehogy.
– Megmelegítettem Neked. Tettem bele cukrot is.
– Köszönöm szépen.
– Egészségedre.
Csókolta és pofozta
Simogatta és karmolta
Adott és elvett
Ahogy kedve tartotta
Most eszébe jut a legmeghittebb pillanat. Amikor fogták egymás kezét. És mindketten érezték a bioenergia áramlását, cirkulált a két ember között ritmikusan, még a légzésüket is szinkronizálta. Intimebb és bensőségesebb volt az az érzés, mint a legfrenetikusabb dugás vagy sorozatorgazmus élete során bármikor … Ritka és értékes adomány az Élettől. Mindkettőjüknek.
Az aurák összeolvadása.