Vagy mi legyen?
Hiányzik.
Reggel óta szomorú és ingerült vagyok.
És még az is rátett, hogy kiderült, egy figyelmetlenségem miatt eladtam a Plútót. Amikor azokat a nyomorék virágkosarakat adtam el. Valószínűleg rosszul nyomtam. És nem vettem észre.
Már mindegy. Késő bánat. Ez már elveszett.
Úgy néz ki, hogy megint jól saccoltam …
Egy középkorú nő, ha magányosnak érzi magát, őrületesen nagy megalkuvásokra is képes … Olyanokra is, amikől valószinűleg tudja, hogy egyáltalán nem válnak javára. Hisz eddig sem váltak …
De még az is lehet, hogy úgy van vele, hogy jobb egy rossz, mint a semmi …
Valakiben közben felmerült a kérdés (ha egyáltalán ez valós … mert nekem már mindig lesznek vele kapcsolatban kétségeim … ha egy zöld levélre azt mondja, hogy ez egy zöld levél, neki csak akkor fogom elhinni, ha minimum két más független szakértő is ezt állítja, és tényekkel támasztja alá az állitását … no igen, ha a bizalom már a sötét múlt ködében ragadt … akkor igy járt), hogy mit mondjon, ha az a szerencsétlen nő rákérdez. (Miért kérdezne rá? Ha csak ő nem dobta a csaj elé koncnak a múlt maradványait … mint anno a felesége elé a blogomat …) Arra, hogy az én vagyok-e.
Hát akár hazudhat is. De legjobb, ha megmondja az igazságot. Az VOLTAM. Múlt időben. Uff.
Fázom
Szomorú vagyok
Hiányzik
Hallgassak Bolerót? Vagy mi legyen? Ki kéne magam sírni. Az lenne a legjobb …