Megértés. Néha persze vannak gondok. De ha ki lehet mondani, hogy ezt vagy azt magyarázd meg máshogy, mert nem értem, akkor egy idő után sikerül. Fontos téma pedig. Fontos, hogy értsem.

A jószándékú energiavámpírok, akik mosolyogva szívják a véredet. Egy ideig bírja az ember. Aztán már nem. Úgy érzi, nincs miből adnia. Érdekes, hogy milyen analógia alapján értettem meg.

Mert nekem csak az álcahálóm, a ponyvám piszkálták már túlságosan. Annyira, hogy azt mondtam, elég volt. De akkor mi van, ha valaki ponyva nélkül a saját bőrét viszi az energiavámpírok piacára? Egy idő után sokkal sérülékenyebb. Mert nincs mi mögé elbújnia.

Furcsa kis szájacskák. Mintha először csókolnák az ember lelkének bőrét. Aztán feltűnik a millió kis fog nyoma a léleken. Egy apró szúrást még meg sem érez. Mert a vérszívó csók közben beléd fecskendezik a kedvesség, barátságosság érzéstelenítőjét. Nem érzed sokáig, hogy fogy a véred, az energiád cseppenként. De néha csodálkozol, hogy mitől gyengülsz folyamatosan.

Amikor feleszmélsz, már alig maradt benned valami. Régebben úgy fogalmaztam, hogy valaki épp most taposott bele az aurámba. Nem jó érzés. Főleg, ha csapatosan csinálják. Az én lelkem az enyém. Nem ingyenkonyha és nem is sétatér.