Tegnap este mondtál valamit, Drága, amivel sirógörcsbe kergettél. Aztán komolyan gondolkodni kezdtem. A halálról beszéltél… Nem birnék nélküled élni tovább, Ati. Utánad mennék. Nem lenne semmi, de semmi, ami itt tartson. Nem lenne tovább értelme az életemnek. És ezek itt … Olvasd tovább →
Kicsit gyereknek érzem magam, mint aki egy, számára ismeretlen terepen járni tanul. Doromboló cica? Ezt szoktad mondani nekem. Általában az is vagyok, vagy legalábbis Te meg tudsz szeliditeni. Ma is megtetted végül. Pedig annyira dühös voltam, hogy az agressziv kismalac … Olvasd tovább →
Tegnap nagy lépést tettem a múlt lezárásában. Ott voltál mellettem, tudod, mire gondolok. De azt talán nem tudod, hogy éjjel nagyon sok fájdalmat és keserüséget kiirtam magamból a „2. rész”-ben. Azt hiszem, jól tettem, Drága. Az alá és fölérendeltség tulajdonképpen … Olvasd tovább →
Néha sirni tudnék a tehetetlenségtöl, amikor finoman, mosolyogva, hangos szó nélkül gúnyolódsz velem, Drága! Aztán elgondolkodom és rádöbbenek, hogy jól csinálod. Az elegáns gúnyolódás az egyedüli, amivel szemben nincs fegyverem és kénytelen vagyok megérteni, hogy igazad lehet. Amúgy meg ne … Olvasd tovább →
A XXVII. szonett – pedig még márciusban kerestem meg azt a verset! – utolsó sorai illenek rám: „Koldus-szegény királyi gazdagon részeg vagyok és mégis szomjazom.” Pedig akkor még nem tudhattam. Csak virtuálisan ismertelek. Honnan éreztem meg mégis, hogy igy fogsz … Olvasd tovább →
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.