Néha sirni tudnék a tehetetlenségtöl, amikor finoman, mosolyogva, hangos szó nélkül gúnyolódsz velem, Drága! Aztán elgondolkodom és rádöbbenek, hogy jól csinálod. Az elegáns gúnyolódás az egyedüli, amivel szemben nincs fegyverem és kénytelen vagyok megérteni, hogy igazad lehet. Amúgy meg ne panaszkodjak, mert én mondtam az elején, hogy ne hagyd, hogy a túlságosan föléd kerekedjek. Akik eddig voltak, hagyták, mert gyengék voltak hozzám képest… És mindig meguntam, hogy én vagyok az erösebbik fél. Unalmas egy idö után. Semmi izgalom nem maradt a kapcsolataimban. Végre valaki, aki erösebb nálam…